Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

ARANYPEREK. a kir. törvényszék a részletfizetés kedvezményével kapcsolatos halasztást is adott. A kir. törvényszéket «az a megfontolás vezette, hogy ha a ház értékéhez viszonyítva a tartozás nem is nagyobb teher», mint a kölcsön felvételének idejében volt, de «a kifizetés kötelezettsége lényegesen nagyobb súllyal nehezedik az adósra, mint akkor». A kölcsön felvételének idejében « 1904-ben mi sem volt könnyebb, mint a felmondott jelzálogos kölcsön helyett más jelzálogos kölcsönt szerezni s ebből a kölcsönt kifizetni». Az ítélethozatal idején «ilyen kölcsönt alperes nem szerezhet, vagy ha valamiképpen mégis szerezhetne, csak aránytalanul súlyos feltételekkel. Alperes esetleg a ház eladására kényszerülne, «ami súlyos megkárosításával járhatna*). És «a tartozás alperes összvagyonának jelentékeny része». A Hágában székelő Donau-Hypothekenbank is adott magyar ingatlanokra kölcsönt és kötelezés szerint minden fizetés «a kikötött teljes összegben koronában, az Ausztria-Magyarországban mindenkor törvényes fizetési erővel bíró fizetési eszközökkel, kívánatra aranyban teljesítendő*). A kölcsönadó 1919 dec. 16-án felhívta az adóst, hogy az azontúl esedékes fizetéseket a 0420/,9 14. M. E. sz. rendelet hatályának megszüntetése után aranyban teljesítse. 1923 jún. 4-én pert indított, amelyben a budapesti kir. törvényszék^ 1925 május 22-én 6. P. 3664í/1923. sz. a., a budapesti kir. ítélőtábla 1927 február 3-án P. IX. 9259/ 1925. sz. a. és a kir. Kúria 1928 november 21-én P. V. 3178/1927. sz. a. döntött. Az «aranyban» kikötés az ítéletek szerint a belföldi aranyérmékben fizetésnek kötelezését jelenti. A tartozásnak leszállítására irányuló kérelemnek elbírálásánál az volt irányadó, hogy a kölcsönvevő a kölcsönt a birtok felszerelésére fordította és hogy a birtok jövedelmezősége a kölcsönadási idő jövedelmének 50%-ára csökkent. A megítélés 40%-os alapon történt, mert a kölcsönadó keresetében a nagyobb aranyértékről lemondott volt. A teherbírásnak és a marasztalásnak eme különbözősége miatt és azért, mert «az alperes a felperes irányában fennálló aranytartozása rendezése előtt a teherviselő képességét a felperes hátrányára nem súlyosbíthatja olyan adósságokkal, amelyek a felperes aranykövetelésétől függetlenül keletkeztek)), maradtak figyelmen kívül az adósnak újabb pénzintézeti tartozásai a teherbírás megállapításánál. Befejezésül megemlíthető még az a per, amelyet Rákospalota nagyközség közönsége a Budapest—Újpest—Rákospalotai villamos vasút r. t. és a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak r. t. ellen indított bizonyos közterületek elfoglalásáért úri jog elismerése címén fizetett 20 és 10 koronás aranyakért és amely-