Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Az első nyugdíjszabályzat

6 DS GALLIA BÉLA. ékkel szemben indokolatlan előnyben részesülnének; mind pedig az, ha a valóban kifizetett nyugdíjat számítanánk át aranykorona értékre és az átszámítás eredményét szoroznánk az arányszámmal, mert így legtöbb esetben az történnék, hogy az igényjogosult kevesebbet kapna, mint amennyit ma fizetnek neki.» A törvény éppen azért azt vette alapul, hogy az alkalmazottnak nyugdíjazáskor betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állású, munkakörű és ugyanannyi szolgálati idejű alkalmazottnak mennyi volt ugyanannál a társaságnál a nyugdíjba beszámítható illetménye az 1914. évben. Ez az, amit geometriai mú'kifejezéssel visszavetítésnek neveznek. Erről rendelkezik a 4. § 2-ik bekezdése. A javaslat eredetileg abból indult ki, hogy csak azt az esetet szabályozza, midőn az 1914. évi július hó elseje előtt már fennállott társaságnak ugyancsak az 19 14. évi július hó i-je előtt keletkezett nyugdíjszabályzata is volt. Arról az esetről, midőn a nyugdíjszabályzat már a pénzromlás idejében keletkezett, a javaslat eredeti szövege nem kívánt rendelkezni, hanem ebben az esetben az átértékelés kétségkívül bírói megállapításnak engedtetett volna át. Az igazságügyi és pénzügyi bizottság azonban beleillesztette a javaslatba a törvény 4. §-ának 3. bekezdését, mely szerint «Aa a társaságnak az 1914. évben nyugdíj-, illetőleg illetmény szabályzata nem volt, az átértékelés alapjául a társaság első nyűg díjszabályzata alapján az előbbi bekezdés értelmében kiszámított járandóságnak az időközi befizetésekre megállapított módon (3. § 4. bek.) a% 1914 évi értékre átszámított összege szolgáin. Az 1029. számú bizottsági jelentés ezt az új bekezdést azzal indokolta, hogy ez «lehetővé teszi arányszám megállapítását olyan társaságok eseteiben is, amelyek az 1914. évben már fennállottak ugyan, de nyugdíjszabályzatot csak később kész.ítettek». Arról azonban, hogy miképpen gondolta az átértékelés alapjául szolgáló járandóság megállapítását, a bizottsági jelentés hallgat; és ebben az irányban semmiféle támpontot nem nyújt. De nem nyújt felvilágosítást erre nézve a javaslat nemzetgyűlési tárgyalása sem; mert ez csak arra szorítkozott, hogy az elnök az 1926. évi június hó 22-én tartott ülésen kijelentette, hogy a 4. § 3. bek. meg nem támadtatván, az elfogadtatott. Mikép kell tehát ezt a rendelkezést érteni? Elsősorban az ötlik szembe, hogy a praemissa kettős, a konzekvencia csak egy: a szabály alkalmazandó akkor, ha a társaságnak 1914-ben még nem volt nyugdíj- illetőleg illetményszabályzata. Ellenben