Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám

JOGÁLLAM. nem kielégítő. Vagy a rendes bíróság ítélkezzen közigazgatási ügyekben is, vagy ami talán szakszerűségi szempontból még helyesebb, a bírói függetlenség teljével ellátott olyan külön szakbíróság, mint a mi közigazgatási bíróságunk. A közigazgatási bíráskodás körét illetően nem lehet helyeselni azt a rendszert, amelyet a mi törvényünk is követ s amely szerint a bíráskodás csak külön megjelölt közigazgatási jogvitás kérdésekre terjed ki ítakszációs rendszer). A jogállamiság eszméje megkívánja, hogy az egyének részére biztosított közigazgatási természetű jogok egyformán találjanak bírói védelemre és hogy a jogok egy része se maradjon a közigazgatási önkénynek, a politikai befolyásoknak kiszolgáltatva. Ma már számos állam törvényhozása elvi alapon, tehát minden jogsértő közigazgatási intézkedés ellen megadja a bírói panasz lehetőségét. A közigazgatási bíráskodás jogvédelméből nem szabad természetesen kizárni a közigazgatási tisztviselők félelmi ügyeit sem. A svájci alkotmánynak 1914-ben megállapított 114 bis cikke, illetőleg az 1928 jún. 1 i-iki törvény erre nézve érdekes kezdeményezés. Ebből a szempontból a félúton való megállásnak kell tekinteni a közigazgatás rendezéséről szóló magyar törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely a fegyelmi ügyek legfőbb intézésére a belügyminisztériumban a közigazgatási bíróság tagjainak bevonásával szervez hatóságot. A közigazgatási jog sérelme mellett a közigazgatási bíráskodást egyes érdeksérelmekre is ki lehet és ki kell terjeszteni. A közigazgatási hatóságnak engedett szabad belátás, diszkréciónárius jogkör nem jelent ugyanis önkényt és nem teszi a bírói felülvizsgálaton: teljesen lehetetlenné; azonkívül a jogot és érdeket sokszor nem is lehet teljesen szétválasztani és méltányos, hogy az egyénnek a jog által pontosan egészen körül nem írt érdeke is védelemre találjon. Törvényeink különben számos diszkréciónárius jellegű kérdésnek bírói felülvizsgálására adtak máj eddig is jogalapot. A jogállam betetődzésének harmadik, befejező műve a közjogi (alkotmányjogi) bíráskodás kiépítése. Ez a mű nincs teljesen befejezve sem nálunk, sem más államokban, de az idők jele azt mutatja, hogy a kérdés forrong, érik, közeledik a megoldás felé. Felmerülnek az államéletben oly fontos jogi viták, amelyek pártatlan eldöntésétől függ az alkotmány akadálytalan érvényesülése, az államhatalmak egymáshoz való viszonya, a kormányok sorsa, a politikai élet egész iránya, alakulása. Az újabb nemzedék rájött arra, hogy az alkotmány a szabadságjogok hatékony biztosítékait szintén egyedül a független bíráskodásban keres-