Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Az 1928. év büntető igazságszolgáltatása

AZ I928. ÉV BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSA. I 1} A jogegységi tanács erre a kérdésre is megadja a feltétlenül megnyugtató választ oly értelemben, hogy az esetben az eljárásra az a törvényszék hivatott, melynek egyesbírája a szigorított dologházbautalást elrendelte, de nem mint egyesbíróság, hanem mint társasbíróság (B. J. T. LXXX. ró i. 1.). A bűnvádi perrendtartás. 13. §. E § 5. bekezdése taxatíve felsorolja azokat a perbeli szereplőket, kik a felek gyűjtőnév alá vannak foglalva. A védő a taxacióban nem szerepel s így a törvénynek ezek a rendelkezései, mik a felekre vonatkoznak, nem vonatkoztathatók a védőre is. Éppen azért az ítélőtábla által a bizonyítás felvételével megbízott bíró a bizonyításfelvételre védőt megidézni nem köteles (B. J. T. LXXX. 58. 1.). 56. §. ut. bek. A budapesti kir. ítélőtábla a törvénynek ezt a rendelkezését kiterjesztőleg magyarázza s már régebben azt a gyakorlatot folytatja, hogy az itt foglalt rendelkezés a választott védőre is vonatkozik s így vádlottársak érdekében közös vedő csak akkor járhat el, ha érdekeik ellentétesek. Ezt a jogi álláspontot a K. egy határozata is magáévá teszi s annak következményeit is levonja. Kimondotta ugyanis ebben a határozatban a K., hogy a fenti jogszabály érvényesül az esetben is, ha vádlottársak már bíztak meg közös védőt. Amennyiben pedig a bíróság az érdekellentétet megállapította s az egyik vádlott érdekében külön védőt rendelt ki : a közös védő a vádlott érdekében^ többé el nem járhat (B. J. T. LXXX. 36. 1.). JJ8. §. Altalános szabály, hogy bírói végzések ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye. E szabály folyománya, hogy felfolyamodás érvényesíthető a kegyelemben részesítés tárgyában hozott bírósági végzés ellen is, ha az illető kegyelmi elhatározás tárgyában kiadott eljárási szabályzat a perorvoslatot kifejezetten ki nem zárja (B. J. T. LXXX. 156. 1.), — továbbá, hogy felfolyamodás érvényesíthető az összbüntetés kiszabását visszautasító határozat ellen (u. o. 129. 1.). Az igazolást megtagadó végzés ellen rendszerint szintén van helye felfolyamodásnak. A K. azonban kimondotta, miszerint e szabály alól kivételt képez az az eset, mikor az igazolás kérdésében oly bíróság határozott, mely az ügy érdemében véglegesen határoz (u. o. 40. 1.). És ez az állásfoglalás feltétlenül helyes is, mert amint e határozat kimutatja, máskép az igazolás kérdésében oly bíróság határozna, amely az igazolás alapjául «