Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 2-3. szám - A polgári törvénykönyv új javaslata és bíróságaink

66 DE JUHÁSZ ANDOR. Persze a kódex törvénybeiktatása esetén sem fog teljesen megszűnni bíróságainknak magánjogi jogalkotó működése s magának a törvénykönyvnek a sorsa is jórészt bíróságainkra* lesz rábízva. Elénk emlékezetünkben lehetnek még régi jogászi gárdánk egyik kiválóságának annak idején éppen ebben a teremben tett ama kijelentése, hogy: «akinek kezében a törvény alkalmazása, annak kezében van a törvény értelmezése, s akinek kezében van a törvény értelmezése, annak kezében van> maga a törvény is». Hogy bíróságaink, különösen a m. kir. Kúria, melyre a bírói szokásjog kialakításának egész súlya évszázadokon át nehezedett és nehezedik, ebben az annyi lelkiismeretességgel betöltött törvényhozói hatáskörében nem végeztek értéketlen munkát, azt a törvénykönyv szerkesztői részéről tett az a kijelentés tanúsítja a legmeggyőzőbben, hogy a polgárjogi kódexnek a törvényhozás elé vitt új javaslata tulajdonképpen az élőbírói szokásjognak a rendszerbe foglalása. Az új javaslat szövegét csak ezután fogjuk megismerhetni, mert a kinyomatott példányok szétosztása még meg nem kezdődött, a javaslat indokolása pedig még munkában van. Mégis a legteljesebb bizalommal nézünk a javaslat elé, mert a szerkesztő-bizottság illusztris elnökének és kitűnő munkatársainak hazafias érzése és jogászi kiválósága föltétlen biztosítékot nyújt arra nézve: hogy felelősségteljes munkásságuk közben tiszteletben tartandó tradíciónak tekintették bírói szokásjogunknak azt a kétségbevonhatatlan jellemvonását, hogy az sohasem haladt valamely idegen jogrendszer rövidre fogott járszalagján, hanem — habár tért engedett az általános jogfejlődésnek — mégis mindvégig nemzeti jog maradt, és hogy a magyar nép> becsületes, egyenes, egyszerű és világos észjárásához alkalmazkodva, könnyen megérthető, egyszerű, minden felesleges kazuisztikától mentes normákba foglalták össze nemzetünk magánjogi életközösségének létföltételeit.