Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - A kötelező védelem és a szigorított dologház

522 SZEMLE. helyesen különböztet a jury és a választott bíróság az előadó szerint védekező és támadó versenytéViyek között. E tételét előadó a példák sorával támogatja, különösen kiemelve a felekezeti és pártállásra való utalást, a versenytárs ú. n. kibérlését és a tisztességtelen verseny miatt folyamatba tett alaptalan kereseteket. — A\ ügyvéd írógépe nem luxuscikk. Eddig csupán a luxusadó alá eső luxustárgyak meghatározásánál találkoztunk mosolyt — vagy hosszankodást ? — keltő hatósági megállapításokkal, ha a civilizáció és kultúra egyes nélkülözhetetlen tárgya iluxuscikkeknek minősítettek. Most fellebbezési törvényszéki határozatot kellett ügyvédnek provokálnia ahhoz, hogy írógépe ne minősíttessék luxustárgynak. Ügyvéd ellen foglalást vezettek, egyebek közt lefoglalták írógépét is. Az ügyvéd előterjesztéssel élt azon a címen, hogy ügyvéd számára az írógép nélkülözhetetlen segédeszköz. Az I. fokú határozat az előterjesztést elvetette: az írógép időmegtakarítás szempontjából célszerű luxuscikk, de hiánya az ügyvédet hivatása gyakorlatában nem akadályozza. A II. fokú határozat az ügyvéd érvelését tette magáévá s kimondotta, hogy az ügyvéd számára az írógép hivatása gyakoroltatásához nélkülözhetetlenül szükséges. Dr. V. P. — A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör együttes ülésén december 12-én dr. Holilscher Szigfrid kir. közjegyző ismertette a végrendeleti öröklést, mely a kötelesrésszel és a sajátlagos magyar özvegi joggal korlátozott végrendelkezési szabadságon nyugszik. A Tj. szerint a kötelesrész nem természetben jár, mint a francia jogban (réserve) és úgy, ahogy ezt a kérdést az utolsó bizottsági szöveg is szabályozza, hanem a kötelesrészre jogosítottnak a jogéletünkben meggyökerezett öröklési rend fenntartásával továbbra is csupán pénzbeli kielégítésre van joga és nincsen helye a végrendeleti örökösökkel való kényszerű osztálynak (partage forcé). Úgy ebben a kérdésben, mint egyáltalán, a Tj.-pt az örökhagyó akaratának a mainál fokozottabb res'pektalása jellemzi. így a bíró a formahibás végrendeletet is hatályosíthatja, ha csak legalább aláírt végrendelettel van dolgunk. Az örökhagyó a kötelesrész mikénti kielégítésére nézve nemcsak végrendeletileg, végrendeleti alakszerűségekkel, hanem élők közötti bármilyen akaratnyilvánítással is rendelkezhetik. Az utóörökösnevezés kiterjedhet a serdületlen korban elhalt ivadék kötelesrészére is (pupillaris substitutio), ami véget vet annak a mai anomáliának, hogy ha gyermek nincsen, korlátlanul hagyható a szülői vagyon a túlélő házastársra, de nem. lehet így rendelkezni, ugyanabból a meggondolásból, arra az esetre, ha az egyetlen gyermek serdületlen korban elhal, amikor a vagyon legalább fele kell hogy szülője helyett a távoli ági örökösöknek jusson, dacára hogy az ági örökség nem ősi vagyon többé és az ági örökléssel nem jár egyúttal kötelesrész is. A tékozló vagy eladósodott ivadéknak is lehetséges saját gyermekeit utóörökösökül nevezni a kötelesrészre is kiterjedő joghatállyal (exheredatio bona mente), ami gátat vet a kötelesrészre már a szülők életében felvett könnyelmű kölcsönöknek. A Tj. végül a végrendeleti végrehajtónak is mai teljesen bizonytalan jogállását szabatosan meghatározza és biztosítja ezen intézménynek és ezzel az örökhagyó akaratának a gyakorlatban való érvényesülését. A végrendeleti öröklés szabályai legnagyobb részükben olyanok, melyeket mai szokásjogunkban a bíró új törvénv nélkül is alkalmazhat, és így remélhető, hogy a Tj. bizonyára már távoli életbelépte előtt is judikaturánkat üdvösen fogja befolyásolni.