Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Váltóforgatmány behajtás végett

VÁLTÓFORGATMÁNY BEHAJTÁS VÉGETT. 475 ily forgatmányos között fiduciárius jogviszonyt látnak fennforogni (1. Schulze i. h.); innét van, hogy ezt a forgatmányt egyenesen «fiduciarisches Indossament»-nek nevezik. Ez a fiduciárius jogviszony a mi jogrendszerünkben kiépítve nincs ugyan, de alig tévedek, ha a Magánjogi Törvénykönyv javasl. iooo. ij-át itt alkalmazhatónak tartom. Ez a § ugyanis jogilag megengedettnek tart oly szerződést, amellyel az egyik fél valamely vagyontárgyat ^bizalmi viszony* alapján azzal a kikötéssel ruház át másra, hogy ez azt a tárgyat meghatározott körülmények között visszaszolgáltatni köteles. Vájjon ezzel a rendelkezéssel a Mtj. a római jogi fiducia elvét tette-e magáévá, amely szerint az átvevő korlátlan tulajdont nyert (1. Arndts Pandekten 709. old. és Schulze id. h.), vagy az enyhébb felfogású germánjoghoz csatlakozott, amely szerint az átvevő feloldó feltételhez kötött fiduciárius tulajdont nyer, — ezúttal ide nem tartozó kérdés (az 1000. § szerkezetéből az utábbira lehet következtetni). Ami ide tartozik, az az, hogy ezen az úton megtaláltuk a jogi indokolását annak, hogy ilyen forgatmány megengedettnek tekintendő. Nem helytálló az az ellenvetés, hogy ilyen forgatmány elfogadása ellenkeznék a váltótörv. 9. §-ával, amely szerint a forgatmány által a váltóból eredő összes jog, tehát a korlátlan tulajdon is átszáll a forgatmányosra, mert a váltóforgalom szempontjából nem fontos, hogy a forgató és forgatmányos egymás kó-ött minő megállapodásra léptek, hacsak ezáltal harmadik személy sérelmet nem szenved. És itt kapcsolódik be a legfontosabb része ennek a kérdésnek, t. i. az ily burkolt inkasszóforgatmánynak kifele' való kihatása, amit úgy is lehet formulázni, vájjon érvényesíthet-e a váltóadós az ily forgatmányossal szemben kifogásokat ex persona indossantisf Ebben a kérdésben eltérők a nézetek. Nagy Ferenc (id. h.) annak a nézetnek ad kifejezést, hogy az a burkolt inkasszóforgatmány mint tulajdonképpeni forgatmány jelentkezvén, váltójogilag mint ilyen bírálandó el; amiben a forgató és forgatmányos egymásközött megállapodtak, csak rájuk tartozik, abból a harmadik jogot nem meríthet: a forgatónak joga van az adós kifogásait a váltó forgatása által kizárni, ezzel a váltóadósnak számolnia kell. Ezért az adós a forgató személyéből kifogást a forgatmányossal szemben nem érvényesíthet, kivéve azt az esetet, mikor a forgató és forgatmányos az adós jogtalan megkárosítására összejátszottak (collusio). Ennél enyhébb felfogást vall Plósz (id. h.), aki ugyanis az általános exceptio doli szempontjából kifogásolási jogot ad