Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 10. szám - Sajtójogi felelősség és mentelmi jog

466 VARGHA FERENC. nyomai — amint Sighele kimutatja — még a XVIII. század végén is megvoltak. De akkor már csökkent annak az ereje és enyhült a formája; amennyiben csak politikai és valláselleni bűncselekményeknél volt meg a XIX. század elején is, mikor csaknem minden államban száműzetésre ítélték nemcsak a bűnöst, hanem annak családját is.* A kollektív felelősség révén annak megváltozott, megfinomodott formájában lopódzott be tehát a mentelmi jog a Parlamentek életébe. A kollektív felelősségből lett a Parlament szuverénitása, de a kollektív jelleg megmaradt annyiban, hogy a mentelmi jog nem az egyén joga, hanem a kollektivitásé, vagyis a Parlamenté. Persze a jog históriája már nem tud felvilágosítást adni arról, hogy miért maradt fenn a kollektív felelősség a XVIII. század végéig, éppen a vallás elleni politikai bűncselekményeknél, s miért ragadta magához annak használható részét a Parlament. Ha azonban azt az örökös torzsalkodást, versengést és küzdelmet nézzük, melyben az államok s az államokon belül egyes csoportok egymással vannak, — amit Gumplovic? oly szemléltetőleg tár elénk** — megállapíthatjuk, hogy ennek az okát a nagyobb hatalom akarásában és érvényesülésében kell keresni. A XVIII. század végén a vallástól erősen átitatott állami életben legerősebb hatalom és érdek volt az abszolút államhatalom és vallás. Tehát a kollektív felelősséget is, mely a legintenzívebb s legextenzívebb felelősség volt, ennek a két legerősebb hatalomnak érdekében kellett fenntartani és így fenntartották a vallás elleni és politikai bűncselekményeknél. Mikor pedig a parlamenti élet erőre kapott, ez vette át a legnagyobb hatalmat, tehát a kollektív felelősség maradványát is a mentelmi jog specifikus sajátszerű formájában a Parlamentnek kellett kisajátítani s ennek hatalmába ment át a bűnüldözés lehetőségének megengedése. * La foule criminclle''22. lap. 1 ** Socialphilosophie és Der Rasxenkampf című műveiben.