Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - A fizetésképtelenség büntetőjogi vonatkozásai

A FIZETÉSKÉPTELENSÉG BÜNTETŐJOGI VONATKOZÁSAI. 43 I az előlhivatkozott 1916. évi 5. tc. 4. §-ában foglaltakat tartva szem előtt, külön bizonyítást igénylő tényálladéki alkatelemekként kutatandók az esetleg konstruálható csalásnál: a fondorlat és tévedésbe ejtés (tartás). Megtörténhetik azután a további eljárási szakban, hogy a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást a 1410/1926. M. E. számú rendelet 88. §. alapján hivatalból, vagy felek kérelmére történt intézkedés folytán a csődnyitás követi: mely esetben tehát a tettazonosság keretén belül a vádbeli cselekmény — ha a bűnvádi eljárás korábban befejezést még nem nyert — csalárd vagy vétkes bukássá átminősül. Eme utóbbi variációnak a vádelv szempontjából szintén nem kívánatos bizonytalan voltán kívül a csődnyitás azonban, mint a vagyonbukottságnak a Btkv. 414. és 416. §-okban előírt alkateleme elmaradhat ama okból, mert a hitelezők — bár esetleg a Btkv. 414. és 416. §-ok alá eső bűncselekmények tényállásairól tudomást szereztek — e bűncselekmények közjogias voltának tagadásával egyenlő abból a köznapi felfogásból indulnak ki, hogy elfogadják, mint «veszett fejsze nyelét» az egyességi ajánlatban foglalt követeléseiknek quóta hányadát — és abban a tudatban, hogy a várható csődeljárás során még ahhoz sem jutnának, a szaporodó eljárási és egyéb költségek miatt hozzá —az egyességet megszavazzák. Elmaradhat továbbá a csődnyitás abból az okból is — mert miként fentebb már rámutattam — a csődön kívüli kényszeregyességi eljárás jogszabályszerű lefolytatásának bizonyos elháríthatatlan akadályai merültek fel: vagy pedig a jóváhagyás megtagadására vagy bíróilag mérlegelhető, végül az eljárás megszüntetésére szolgáló (szintén taxatív felsorolt) okok éppen az eljárás végén constatáltattak. Ehhez járul még, hogy nem minden adóssal, hanem csak törvényszéki bejegyzésre kötelezett kereskedővel szemben áll fenn az csődnyitás kényszerűsége, utóbbival is csak az esetben, ha a csődeljárás költségeire a tényleg létező vagyon elegendőnek mutatkozik, vagy pedig ha a hitelezők a csődeljárási költségek viselésére készeknek nyilatkoznak. (Cst. 87. §. 1. bek.) Nyilvánvaló tehát, hogy számtalan esetben a fizetésképtelenségbe jutott egyén akaratán kívül eső elhatározásától függetlenül szereplő körülmények elöntik el atf, vájjon a csődnyitás megtörténik-e, ezzel kapcsolatban a bűnvádi eljárás hivatalból megindul-e: melynek során esetleg kiderítendő bűncselekmények megtoroltatnak-e ? Már pedig eme szituáció csupán elképzelhető lehetősége sem egyezik büntetőjogunk officiális vádelvével. A kérdés anynyiban problematikus, hogy a perenkívüli eljárások bíróságai,