Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A főrészvényes felelőssége

A FŐRÉSZVÉNYES FELELŐSSÉGE. 29 kötelessége a jogi konstrukcióval szemben az élet realitását és a tények hatalmát figyelembe venni. íme kitűnő bizonyítéka annak, hogy a mai gazdasági élet kinőtte az eddigi jogi formákat, a német legfelsőbb bíróság mondja azokat hasznavehetetlennek. Szembeállításul szabadjon egy ellenkező döntést idéznem, az olvasó jogérzetére bízván, hogy melyiket tartja helyesebbnek. Egy G. m. b. H. bevitt egy részvénytársaság alapításánál apportként védjegyeket. A részvénytársaság keresetet indított a G. m. b. H. ellen, nem pedig annak egyetlen tulajdonosa ellen, mert bizonyos védjegyek nem ruháztattak át. A két alsóbíróság marasztal lényegileg azért, mert az egyetlen «társ»-nak a vonakodása a szolgáltatás olyan vétkes lehetetlenülését idézi elő, amelyért a társaság felelős. A Reichsgericht megváltoztat, mert «nem helyes a közgyűlés és az egyedüli társ akaratát jogilag azonosítani és abból, hogy az utóbbi nem akar, azt következtetni, hogy a közgyűlés sem akar. (Közölve Jur. Wchschr. 1922. évf. 1520. o.) Ezzel szemben áll az, hogy a G. m. b. H. és az üzletrésztulajdonos, még akkor is, ha utóbbi a közgyűlésen döntő személyiség, teljesen önálló jogalanyok. Hachenburg megjegyzi e döntéshez írt jegyzetében, hogy az elsőbíróságok ítéletében foglalt gondolat egy gazdasági igazság és az egyedüli tulajdonos azonossága a társasággal jogilag is kifejezést kell, hogy nyerjen, de szerinte ez csupán a one man company-ról hozott törvény után lehetséges. Idevág a kényszeregyességi rendelet 78. §-nak első bekezdése — az i9ió:V. tc. 2. §-a kivételével — mely szerint semmis az adós vagy más személy és egyes hitelezők között létesült megegyezés, amely a hitelezőnek külön előnyöket igér vagy biztosít. Itt lényeges, hogy a külön előny a hitelezőnek biztosíttassák. Vájjon semmis a megegyezés, ha a hitelező magyarországi r.-t. leványvállalata egy külföldinek és a külön előny az utóbbinak biztosíttatik. Variálhatnók a példákat a végtelenségig és csupán azért választottuk valamennyi alapjául a one man companyt, mert természetszerűleg ennél a legélesebb az ellentét a mai jogi formákkal szemben, de magától értetődően nincs lényeges eltérés akkor sem, ha a társaság nem egy, hanem egész csekély számú személy kezében van. A kisrészvényes helyzetének a hitelezőével való azonosítása esetén — némi eltérésekkel természetesen — utóbbit sérelem nem érné, mert a kisrészvényes sohasem vesz azért részvényt, hogy a társaságot irányítsa, legtöbbször szakértelme sincsen hozzá, elfoglaltsága sem engedi, hanem tőkéjét reméli rentibilisan s akként elhelyezni, hogy lehetőleg bármikor kivonhassa a