Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám - Az észt államfő ("államvén") jogállása

384 JOGGYAKORLAT. kötelezését, hanem egyszerűen oly megegyezésnek tekintendő, mely az addig függő szerződés hatályba léptetését célozza. (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1928 március 15.) 6. Error iuris a magánjogban. Az örököstársak 1923. februárjában egyességet kötöttek, melyben bizonyos követelésekről egymással szemben kölcsönösen lemondtak, mert abból indultak ki, hogy ezek a követelések a márka elértéktelenedése folytán jelentéktelenek. A Reichsgericht annak megállapítása mellett, hogy a felek az egyességet nem kötötték volna meg, ha tudták volna, hogy a kérdéses követelések valorizálhatók, kimondotta, hogy az egyesség tévedés címén megtámadható, habár az egyességi tévedésnek a német ptk. 770. §-ában meghatározott különös feltételei nem is forognak fenn, mert a jogban való tévedésen alapuló egyességből eredő jogok érvényesítése az általános jóhiszeműségbe ütközik (exceptio doli generális). (Leipziger Zeitschrift für deutschés Recht, 1928 február 1.) III. "Franciaország. 1. A kereskedelmi tulajdon kérdésébe^. A kereskedelmi tulajdonról szóló törvény judikaturájában felmerült az a kérdés, hogy albérlet eseten az albérlő a kereskedelmi tulajdonból eredő, jogokat (a bérlet megújítása, kártérítés stb.) a tulajdonossal vagy pedig a főbérlővel szemben érvényesítheti-e ? Egységes állásfoglalásra a joggyakorlat ezideig nem jutott. A lyoni törvényszék egy ítéletében kifejezésre jutó álláspont szerint az albérlő csak a főbérlő ellen fordulhat, mert «a tulajdonos a főbérlet folytán nem rendelkezhetik a bérlemény használatáról» ; a törvénynek az a kifejezése, hogy ez igényeknek a tulajdonos a kötelezettje, csupán a rendszerinti esetet tartja szem előtt, mikor t. i. albérlet nincs; az albérlővel szemben a főbérlőt kell «tulajdonosinak tekinteni. Ezzel szemben a s\ajnai és a lillei törvényszékek a törvény előkészítő munkálataira támaszkodva, több döntésükben azt az irodalomban is túlnyomó (1. Esmein : Propriété commerciale et sous-location, Lois nouvelles, 1927.) nézetet tették magukévá, hogy az albérlő közvetlenül a tulajdonos ellen fordulhat (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928. április--júniusi szám). 2. S^eijődés hatálytalansága. A Cour de cassation egy újabb döntése (Revue Trimestrielle de droit civil, 1928 április június) szerint az a körülmény, hogy az adós a hitelező felszólítására a szolgáltatást a szerződésszerinti mértékben és módon teljesíteni késznek nyilatkozott, önmagában véve nem akadálya annak, hogy az adós utóbb a szerződés hatálytalanítása iránt fellépjen, mert az adósnak ily puszta nyilatkozata nem jelenti a teljesítésnek kellőképpen való felajánlását, e nélkül pedig az adós az őt a szerződés hatálytalanítására vonatkozólag egyébként megillető jogról lemondottnak nem tekinthető. IV. Északamerikai Egyesült-Államok. 1. A\ elmebeteg házassága. A New-York államban a legújabb időkig uralkodó bírói gyakorlat szerint a házasságnak elmebetegség miatti érvénytelenségére az épelméjű házastárs nem hivatkozhatott: ezt a gyakorlatot csak egy idei törvény szüntette meg. Még a törvényt megelőző időben került eldöntésre a következő eset: A nő keresetet indított a házasság érvénytelenítése iránt azon az alapon, hogy férje őt a házasság megkötésekor elméjének ép volta' tekintetében megtévesztette : már régen elmebeteg volt, de «az udvarlás hevében» (during the hasty courtship) betegségét