Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A főrészvényes felelőssége

A FŐRÉSZVÉNYES FELELŐSSÉGE. 27 strukció meg-változtatása, illetve új konstrukció létesítése iránti mozgalmat. Dr. Bruck hamburgi egyetemi tanár már reámutat (Versicherung des Speditionsgutes und Speditionsversicherung, Juristische Wochenschrift, 1927 november 26. sz.) az új «Feltételek»-nek arra a hiányosságára, hogy ezek a szállítmányozónak csupán a szállítmányozott dolgokra, de nem egyszersmind a biztosítási összegre adnak törvényes zálogjogot a feladó elleni követelésének biztosítására. Ez a fentebb használt terminológia nyelvére fordítva a szállítmányozó primér pozícióba emelésének követelését jelenti. A FŐRÉSZVÉNYES FELELŐSSÉGE. írta: Dr. KRONSTEIN ANDRÁS. A Kuncz-féle tervezet is, de majdnem kivétel nélkül az összes külföldi reformjavaslatok előtt a részvénytársaságnak az az elgondolása lebegett, amelyet a K. T. is a szabályozás alapjául vett, hogy t. i. a részvénytársaság korlátlan számú részvényesnek önálló akarattal bíró tőkeegyesülése, amely akaratát — a törvény és joggyakorlat szerint szabad és független akaratát, hiszen személyi —. a közgyűlésen gyakorolja. A részvénytársaságnak ez a fikciója számos esetben nem fedi a valóságot. A részvények megoszlása majdnem sohasem olyan arányú, hogy a részvényesek akaratukat a közgyűlésen mérnék össze és hogy a részvényesek akarattalálkozásból alakulna ki egy új akarat, a részvénytársaság akarata. Még a sokkal gazdagabb német szakirodalomban sem állnak megfelelő statisztikai adatok rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy az egyes társaságoknál mily arányban oszlanak meg a részvények a részvényesek között (Passov : Aktiengesellschaft 25 5. old.) de abból a körülményből, hogy a részvénytársaság közgyűlései szinte szabályszerűen, csupán formálisak, ma, a szindikátusi szerződések, a holding-companyk, leányvállalatok, érdekközösségek és családirészvénytársaságok korában bízvást állíthatjuk, hogy a törvényszabályozta típus elvesztette domináló szerepét és a társaság akarata rendszerint nem a közgyűlésen, hanem azt megelőzőleg a főrészvényesek megegyezésén alapul. A közgazdasági irodalomban általánosnak tekinthető az a nézet, mely a részvényest — eltekintve a főrészvényestől — inkább hitelezőnek, mint vállalkozónak tartja. R. Ehrenberg «Aktiengesellschaft und Aktienrente» Thünen Archiv 72. old. című dolgozatában írja: «A részvényesek egyeteme tényleg soha-