Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 7. szám

334 ÉVADNYITÓRA. gásúnak kellene lennie a másodfoknak. (Hogy a másodfok csak a Kúria legyen-e, vagy bizonyos ügyekre — pertárgy vagy egyéb szerint — ítélőtáblák, ez részletkérdés ) A másodfokon persze háromnál több bíró ítéljen. De ott elég volna, mint a már említett cikkünkben megírtuk e lap hasábjain, négy bíró is, és azon kevés esetben, amikor a négy bíró nem tudott dönteni, bevonható ötödik bíró is. A másodfokú — utolsófokú — ítélkezésnél a tényállás megállapítása tekintetében liberálisabb elvekre volna szükség. Talán gyakoribb lenne a feloldás is új tények megállapítása végett. De az se volna a második — utolsó — fórum megsértése, ha rábíznák, hogy a bizonyítást is esetlegesen elláthassa. Elvégre a legfelső fok is egy okiratot bekérhetne a felektől, be is idézhetné, ha helyesnek véli, a felet, vagy a tanút. A valószínű azonban az. hogy az esetek nagyobbik felénél helyes tényállás kerülne ki a jól szervezett első foktól; ahol pedig a tényállás mégse mutatkoznék megfelelőnek, ott a második — végső — fok vagy visszaküldené az ügyet az első fokhoz, vagy maga a második fok állapítana meg tényeket, avagy kiküldött bíróra — esetleg a bíróságnak amúgy is bírói rangú jegyzőjére — bízná a pótlólagos bizonyításfelvételt. Ha úgy vetődik fel a kérdés a mai nehéz viszonyok között, mikor az államnak, úgy mondják, nincs több pénze az igazságszolgáltatásra, pedig sok minden egyébre van, — hogy egyes bíróság a törvényszéknél, hozzá fellebbezés és felülvizsgálat, vagy pedig társaságbíróság a törvényszéken és jogorvoslatul csak még egy fok: hát az a meggyőződésünk, az utóbbit kell választani. Pensionatus.