Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 263 hü fél őt előre figyelmeztette s ilyen figyelmeztetés nélkül is az olyan továbbeladás alapján előállott kárért, mely továbbeladás a perbeli ügylet létrejötte és teljesítési ideje közötti idő alatt az ekkor előfordult piaci áron jött létre. Ez utóbbi felsorolást taxatívnek tekinteni nem lehet. A konkrét esetben a bíróság irányadónak bizonyára azt az elvi szempontot tekintené, hogy a konkrét kár felmerülésével a késedelmes félnek lehetett, illetve kellett-e számolnia. Kimondta viszont a bíróság, hogy az ügylet létrejötte és lejárata közötti több hónapos időszak egyetlen napjának magasabb piaci ára előzetes figyelmeztetés nélkül nem szolgálhat az ilyen konkrét kár megítélésének alapjául, ha az említett időszak alatt az áraknak nem volt huzamosabb időn át emelkedő tendenciája (3944/1925). Kimondta a bíróság, hogy a követelésnek a szokások 69. és 70. §§-aiban szabályozott elenyészése az elévülés jogi fogalma alá esik és ehhez képest az elismerés, mint az elévülést kizáró ok esetén a 69. és 70. §,^-ok szerinti jog megszűnése be nem következik. Ilyen hatása azonban csak a határozott (292/1925) s a követelésnek összegére is, nemcsak a jogalapra vonatkozó elismerésnek van (2045/1926). Bár a bankári. rendelet szerint értékpapír-vételi megbízásoknak oly módon való elvállalására, hogy a bizományos a megbízónak a vételárat hitelezi, csak olyan kereskedő jogosult, akinek bankári ^engedélye van, a bíróság kimondta, hogy ha bankári engedéllyel nem rendelkező értékpapírkereskedő vesz a megbízó részére hitelezés mellett értékpapírokat, az ilyen ügylet tilos, de nem érvénytelen s a tilalom nem érinti a bizományosnak azt a jogát, hogy az őt egyébként megillető ú. n. kosztpénzt követelje. A K. T. 263. §-a szerint ugyanis az a körülmény, hogy valaki iparrendészeti okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, ezeknek az ügyleteknek érvényességére befolyással nincs. De a méltányossággal is ellenkeznék, ha a szerződő felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit az érdekeik szempontjából közvetlen jelentőséggel nem bíró rendészeti szabályok döntően befolyásolnák és különösen ha a megbízó felszabadulna olyan szolgáltatás alól, amelynek megfelelő ellenszolgáltatást, a vételár hitelezését élvezte (801/1924). Ha a vevő az értékpapírt átvette és csak huzamosabb idő eltelte után vitatja, hogy az nem valódi, ebben a tekintetben a bizonyítás őt terheli (1604/1926). Azt a kérdést, hogy valamely hadikölcsön-címlet nosztrifikálása valódi-e, nem a Pénzintézeti Központ, hanem az illetékes bíróság hivatott eldönteni (1604/1926).