Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. forralatlan állapotban hozzák forgalomba. Az adókötelezettséget csupán az állapítja meg, hogy az eladási ár az értékhatárt meghaladja-e vagy sem. Az eladási ár részekre nem tagolható, tehát nem számítható külön a bor s külön a fűszer és forralás ára (3927/1925). A bírósági judikatúrát a legkiterjedtebbnek látjuk az illetékek területén. Az e téren szinte naponként előforduló újabb és újabb megoldásra várt és váró kérdések tömkelege a bírósági ítéletek elvi jelentőséggel bíró oly nagy számát termelte ki, hogy az e téren kialakult joggyakorlatnak ismertetése itt már nem valósítható meg. Egy önálló ismertetés anyagát képezheti csak a bíróság illeték joggyakorlata és hogy ismertetésem nem teljes, a most előadottakban találja meg magyarázatát. A TŐZSDE BÍRÓSÁG 1927, ÉVI JOGGYAKORLATA. írta: Dr. FRIGYES BÉLA. A tőzsdebíróság az elmúlt évben is túlnyomórészt az áruüzletből felmerült pereket döntött el és pedig olyanokat, amelyeknek legnagyobb részében a tőzsdei áruüzleti szokások voltak alkalmazandók. Ennek ellenére a dolog természete szerint sok ügyben általános magánjogi, avagy kereskedelmi jogi kérdések körül folyt a vita. A valorizáció kérdésére vonatkozólag a mult évben nem hozott semmi újat a tőzsdebíróság gyakorlata. A bíróság már évek óta változatlanul ítélkezésében azokat az elveket juttatja érvényre, amelyeken lényegileg a valorizációs törvényünk épült fel s amelyeket a rendes bíróságok is régebben követnek. Az 1923 : XXXIX. tc. 2. §-a alapján megállapított késedelmi kamatot illetőleg kártérítést a bíróság nem ítélte meg teljes mértékben arra az időre vonatkozólag, amidőn a pénzpiacon ezen tételeknél lényegesen alacsonyabb kamatok voltak szokásosak, így különösen az 1924. év derekától fogva, amikor pénzünk értéke már állandósult és a tőzsdei forgalomban fizetni szokott heti kamatok is lényegesen estek, 1924 december 10-ig, bár ezen idő alatt a heti 2%-ot megállapító rendelet még hatályban volt, több esetben csak heti V2%-ot (2137/1924), illetve évi 24%-ot (105/19215), 1924 december 10-től 1924 június 15-ig pedig a rendeletben megállapított havi 1 % % helyett rendszerint csak évi 12 %-ot, sőt sok esetben erre az időre is a jelenleg érvényben levő rendeletnek megfelelő évi 10 %-ot ítélt meg.