Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 22C) JJ—35. §- Kimondotta a K., hogy amennyiben szerzőnek felelősségre vonása annak közbejött halála miatt lehetetlenné válik: úgy minden további sajtójogi fokozat felelősségre vonása ki van zárva (B. J. T. LXXIX. 83. 1.). E döntés megfelel az utóbbi évek gyakorlatában megnyilatkozó felfogásnak, amely gyakorlathoz azonban szó fér. 44. §, E § alkalmazása szempontjából csak a hív szellemben és igazán történt közlést kell bizonyítani. E bizonyítás tehát sem a B. V. 13. §-ával kapcsolatba nem hozható (B. J. T. LXXIX. 99.1.), sem pedig a S. T. $3. §-a szerinti korlátozásnak alávetve nincsen (u. o.). A közlésnek azonban hív szellemben és igazán kell történnie; éppen azért bírósági nyilvános tárgyaláson tartott beszédnek kiszakított közlése nem részesül e § mentességében (u. o. 37. 1.). Egyáltalában e § csupán az esetre biztosít mentességet, ha a közlemény olyan, hogy abból az olvasó a tárgyalásnak hű tükrét nyeri. Nem állapítható tehát meg e büntethetőséget kizáró ok, ha a közlemény csupán az egyik fél előterjesztéseit ismerteti, az ellenérdekű félét pedig hallgatással mellőzi (u. o. 98. 1.). Mégis nem szükséges az, hogy a sajtóközlemény a tárgyaláson elmondottakat szórói-szóra közölje. Nem zárja ki e § alkalmazását az a körülmény sem, hogy a cikk egyes előterjesztéseket vagy vallomásokat csak kivonatosan közöl, sőt az sem, ha a közlésben esetleg tévedésből lényegtelen eltérések is vannak. A fő, hogy a közlemény a tárgyalás minden mozzanatát hűen adja vissza, azokat az egyik vagy másik fél javára vagy hátrányára el ne hallgassa vagy el ne ferdítse (u. o. 101. 1.). A hív szellemben és igazán való közlés feltétlenül mentesít. Nem szünteti meg a büntetlenséget sem az, hogy a tárgyalás egyes részeinek közlésére szükség nem volt, sem pedig az, hogy á közlés sértési szándékkal történt (u. o. 99. lap.). SS-1 54- §§- Ezelőtt néhány évvel a K. azt mondotta ki, hogy amennyiben a bíróságok e §§ rendelkezése ellenére lefolytatják a bizonyítási eljárást: a bizonyítási eljárás és a bizonyításmérlegelés semmisnek tekintendő (B.J.T. LXXV. 125 1.). , A lefolyt évben hozott egy kúriai határozat tüzetesen kifejti, mily esetben kell a bizonyítási eljárást feltétlenül semmisnek tekinteni. Semmisnek kell tekinteni akkor, ha a kir. törvényszék a valóság bizonyítását a vádlottnak erre irányuló indítványa nélkül, másnak kérelmére vagy hivatalból rendelte volna el. Ha ellenben a bíróság csupán annyiban követ el jogszabálysértést, hogy a valóság bizonyítása iránt a S. T. 53. és 54. §-ának meghatározott határidő után előterjesztett indítvány foly-