Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 2I7 JH. 1721 ; bpesti tábla: eo magis ex JH. 1974, és JH. II. k. 72; rokonérveléssel már előbb az újpesti jbg : JH. 805.) Ez egyben burkolt Sperrverfügungként szolgál: kísérlet a jelzálogjog fenntartására egy esetleges jelzálog-valorizáció megjöveteléig, melyet olykor vártak a hozandó törvénytől (bpesti és debreceni^ táblák : JH. 1974 és II. k. 224). Ámde a pusztán dologi adóssal szemben (rendszerint tehát azzal szemben, aki az ingatlant a jelzálogos teherrel együtt megvette), ezt sem alkalmazzák : ettől o még (hacsak személyes adósként is át nem vállalta a terhet!) töröltetheti a jelzálogjogot névösszegben is.1 2 Vele szemben megpróbálkoztak tehát egyes jelzálogos hitelezők olyatén konstrukcióval, hogy amennyiben tudott arról, hogy a jelzálogjog alapját képező személyes követelés valorizálható, és illetve amennyiben ezen valorizálásnak (az iméntiek szerint lehető) újabb (végrehajtási) bekebeleztetéssel való érvényesítését éppen az ingatlan megvásárlása (tehát: tkvi akadály támasztása!) által hiúsította meg: annyiban őt — kvázi mint aki «rosszhiszemű*) szerzése által maga is obiigóba sodródott — mégis csak felelőssé tegyék.3 A bíróságok meg ugyan nem ítéltek ilyen igényt, de indokolásokban e felperesi szempontokat olykor megközelítették (bpesti tábla : JH. 1974; Kúria: MT. 55).+ Megemlítést érdemel, hogy a% alsóbiróságok egyrés^e — tudatosan ellentétbehelyezkedve a kúriai praxissal — egyenest valorizálta a jelzálogjogokat. (Bpesti tábla : PJ. 146—-8.; JH. 80^ ; v. ö. még a JH. 1909.- és 621-bői kitűnő másodfokú határozatokat.) Aminek természetesen inkább csak ethikai súly tulajdonítható, miután e bátor iniciatívát sem a Kúria, sem a törvényhozás nem érlelte jogszabállyá. 1 Nézetem szerint ugyan az előző jegyzet tételéből voltaképp le kellene vonni a nemvalorizálható jelzálogjog adósára (a «dologi kezes»-re) azt, hogy 6 sem kérhet a névértékért törlést, amíg a személyi adós valorizált tartozásából több van hátra. 2 Különben ha nem is töröltethető a jelzálogjog névértéken, az még nem segíti hozzá a hitelezőt a valorizált összeg behajtásához. 3 •Rosszhiszemű! a tkvi jogszerzés, amely egyelőre tkvön kívül létező zálogszerzési lehetőségeket hiúsít meg? Ez a kúriai általános (nemvalorizációs) praxis irányában fekszik. V. ö. tanulmányomat: «A .jóhiszem' térfoglalása tkvi rendszerünkben", Jogt. Közi. 102R 4. skk. számok. 4 Utóbbi helyen az indokolás azzal operál, hogy í. még a személyes adóssal szemben sem lenne valorizációnak helye, merthogy kölcsönről van szó ; 2. amikor alperes megszerezte a személyes adóstól az ingatlant (ami által dologi adóssá lettj, a tartozás átértékelve nem volt megítélve (a személyes adóssal szemben). Céltalan lenne ez az érvelés, ha nem azt akarná in concreto elhárítani, s tehát nem azt ismerné el in abstracto, hogy amennyiben 1. a személyes adós igenis valorizáltan tartozik és 2. erről a dologi adós a maga szerzésekor tud (legalább is : tudnia kell abból, hogy az megítéltetett): annyiban a dologi adós valamikép igenis belesodródik a valorizációs obiigóba.