Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 4-5. szám

198 BÍRÓI GYAKORLAT. rinte az is a Pp. 180. § 1. p. alá eső pergátló körülmény, ha a törvény bizonyos követeléstől (pld. turpis causa) a bírói úton való érvényesítést anyagi jogi okokból megvonja. Bizonyítás. Vitás, hogy a bizonyítási, teher kérdését lehet-e szerződésileg szabályozni; a Kúria III. .6287/1926. számú ítéletének indokolásából kivehetően az ingatlanhasználat ellenében nyújtandó eltartásról szóló szerződésben joghatályosan ki lehet kötni, hogy a szerződés hatálytalanítása iránti perben nem a felperes köteles bizonyítani azt, hogy az alperesek vele nem ]ól bántak, hanem alperesek kötelesek bizonyítani azt, hogy a felperes által megjelölt szerződésbontó ok nem felel meg a valóságnak. Feloldandó a fellebbezési .bíróság ítélete, ha a tényállást egy másik pernek általa megtekintett, de nem csatolt iratai alapján állapította meg és e tényállást azon az alapon támadják meg, hogy az a fellebbezési bíróság ítéletében említett per iratainak tartalmával ellenkezik (VII. 2994/1927.). Nem mellőzhető a tanú kihallgatása oly puszta feltevés alapján, hogy a tanú a négy év előtt történtekre nem emlékezhetik (V. 8294/1927 ). A bizonyítékok mérlegelésének jogából következik, hogy a bíróság nem köteles az ellentétes szakvélemények közül az egyik véleményt a maga teljességében elfogadni, hanem az ellenkező szakvélemények mérlegelésével azokból a bíróság az egyes adatokat a ténymegállapítás alapjául egyaránt felhasználhatja. Ha a vétalár megállapítását a szerződő felek bírói eljárásra utalták, akkor a perben a szakértők meghallgatásával felmerült költséget egyformán kell viselniök (VI. 5122/1926.). A kárbiztosítási szerződésben kikötött és foganatosított sfukbi^ottsági eljárás kizárja a kárnak újabb bírói szemle útján leendő megállapíthatását, hacsak a biztosított nem igazolja, hogy a szakbizottsági becslésben résztvett szakértők akár jobb tudomásuk ellenére, akár tévedésből, akár helytelen eljárás alapján becsülték fel a kárt. (VII. 900/1926.). Ez megfelel az állandó gyakorlatnak, amely egyébként akkor is megengedi a szakbizottsági becsléssel szemben a bizonyítást, ha a megállapodás minden kételyt kizáróan nem foglalta magában a határozottan és kölcsönösen elfogadott azt a feltételt, hogy a becslési eljárás eredménye mindkét félre egyaránt kötelező érvényű, vagy ha nincsenek az egyenlő jogok és kötelezettségek mindkét félre egyaránt megállapítva, vagy ha a biztosító oly egyént ajánl elnöknek, aki érdekeltnek nem tekinthető (lásd P. H. T. 672. sz. és