Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 4-5. szám
i86 BÍRÓI GYAKORLAT. nyerjen, nem semmisíthető meg akkor, ha az új részvények egy részének ily módon való elhelyezését a társaság boldogulása és különleges körülmények indokolttá teszik (K. IV, 5639/926. Ht. 90.). Régi vita, hogy a K. T. 189. §-a értelmében ki tekinthető károsultnak. Erre vonatkozólag kijelenti a Kúria, hogy a K. T. 189. §-nak abból a rendelkezéséből, amely szerint a törvénnyel vagy alapszabályokkal ellenkező intézkedésével kárt okozó igazgatósági tag kártérítési felelősségét egész általánosságban «a károsulttal)) szemben állapítja meg, önként következik, hogy a vétkes igazgatósági tag ellen, közgyűlési határozat nélkül is, saját jogán akár a károsult részvényes, akár a részvénytársaság hitelezője keresettel felléphet (K. IV. 571/1927. K. J. 103.). Azon az alapon is felelősek az igazgatóság tagjai, hogy a társasági könyvek törvényes vezetéséről gondoskodni és így a társaság vagyoni állásáról az üzleti év folyama alatt is tudomással bírni s az alaptőke felének elvesztése esetén azonnal közgyűlést egybehívni kötelesek (K. IV. 8095/1926. Hdt. 81.) Ha az igazgatóság valamelyik tagjának jutalmazása céljából a társaság vagyonából nyújtandó javadalmazást állapít meg, ez nem joghatályos, ha az alapszabályok értelmében az igazgatóság járandóságainak megállapítása a közgyűlés hatáskörének lett fenntartva és a közgyűlés az igazgatóságnak ezt a megállapítását jóvá nem hagyta (K. IV. 6206/925. Ht. 26.). Tisztázta ez évben a Kúria az adminislrateur délégué jogi helyzetét is, midőn kimondta, hogy nem alkalmazott és felmondási időre járó fizetésre jogos igénye nincs. Viszont az igazgatói rendes munkakört lényegesen meghaladó munkáért külön kikötés hiányában is követelhet megfelelő díjazást (K. II. 3 5 31/1926. K. J. 143.). A K. T. 265 — 267. §-ainak egybevetéséből és különösen a K. T. 265. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a kereskedelmi ügyletek megbírálásánál és értelmezésénél nem anynyira a használt kifejezések betűszerinti értelme, mint inkább, a szerződő felek akarata az irányadó, nyilván következik, hogy oly esetben, midőn a felek a szerződésben használt és kikötésszámba jövő kifejezésnek jogi tartalmát eleve meghatározták, és ilyenképpen kölcsönös megállapodással világosan kifejezésre juttatták azt, hogy a használt kifejezésnek minő értelmet kívántak tulajdonítani, a szerződő felek jogviszonyában a használt kifejezés kizárólag ennek a kikötésnek megfelelő értelemben veendő és pedig akkor is, ha a szóbanforgó kifejezést a kereskedelmi