Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - Jogművészet

JOGMŰVÉSZET. Irta : POLLÁK ILLÉS. Észre kell venni, hogy a Jog nem halad, hanem csak elfinomodik. Nem a jogtudományról kell ezt megállapítani, mert a tudomány csak összefoglalása valamely szak mindenkori eredményeinek, miképpen az orvostudomány is csak komplexuma annak, amit orvosnak tudni kell. Az ami az orvostudománybán halad, mindig valamely új meglátás, valami felfedezés, amely eladdig nem volt leltári vagyona. Ilyen legutóbb a hormonokról szóló tan" és több egyéb, amellyel ez a tudomány gazdagodott. De észre kell venni, hogy a jogtudomány nem gazdagszik és a Jog nem halad. Nyilván azért, mert a római jog még mindig vasbilincsekben tartja a normákat, holott az Elet szünet nélkül formát változtat. Ügy vagyunk ezzel is, miképpen a vallásokkal, melyek sok ezeréves dogmáikkal rajtunk feküsznek, holott a rengetegül kibontakozó új eszmevilágunk már régesrégen új világmegismerés után szomjúhozik. A Jog sem halad. Határai nem bővülnek s a modern kultúra már nem fér beléjük. Ami azonban nem halad, az tesped és elkorcsosodik és ha nem korcsosodik is el, úgy van, miként incestúsban élő régi családok, melyek kifinomodnak, roppant előkelők lesznek, de nem nemzenek többé. A Jognak feladata az igazság volna. De mert az igazságot csak az Isten tudja, kénytelen volt a társadalom az egyesek igazsága helyébe a mindenkinek igazságát tenni, közös nevezőre fogni s valami elvont mechanizmussal helyettesíteni, amely dönt. elintéz, rovatol, de nem old. Ez a művelet a Jog. A szabály uralma az igazság helyett. Érteni ez érthető, de valahogy már logállam XXVII. évf. i. füzet. I