Jogállam, 1928 (27. évfolyam, 1-10. szám)
1928 / 2-3. szám - A magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvénytervezethez
A MAGÁNALKALMAZOTTAK SZOLGÁLATI JOGVISZONYÁRÓL STB. Cj J Kidomborítanám azonkívül, hogy a remuneráció általános feltételét az képezi, hogy megfelelő üzleti eredmény legyen, mert köztudomású, hogy maga a remuneráció abból alakult ki, hogv a munkaadók kedvelő üzleti eredmény esetében kívánták jutalmazni az alkalmazottaikat. Nem tartanám ugyanis méltányosnak, hogy a munkaadó rossz üzletmenet mellett is kényszeríthető legyen ellenkező kikötés hiányában remuneráció adására. Egész más szempont alá esik az ú. n. gratifikáció és egyéb jutalom. Ezekre vonatkozólag határozottan ellenezném, hogy azok külön kikötés nélkül érvényesíthetők legyenek, mert feltétlenül visszás helyzet, egy meg nem ígért ajándéknak törvény útján való kifors\íro^ása. Gyakori eset az ú. n. mérlegpénz, melyről a 34. § nem intézkedik. Nézetem szerint tehát kidomborítandó lenne az is, hogyha és amennyiben a 34. £ eredeti szövegezése marad, abban a mérlegpénz is benne foglaltassák. Nem tekinthetem a fent előadottakkal szemben lényeges érvnek azt, hogy az alkalmazott a remunerációt és egyéb jutalmakat gyakorlatilag a? illetmény szerves kiegészítő részének tekinti. Ha pedig ezen jutalmakat a munkaadó is ilyen célú juttatásoknak minősíti, úgy a szerződésben mellőzni kell a~ ilyen fizetéspótlékoknak félreértésre és vitákra okot adható, remunerációkénti megjelölését. A tervezet 45. £-a az illetményelőlegekről szól. Kétségtelen, hogy az alkalmazottnak gyakran érdekében áll, különösen rendkívüli viszonyok és körülmények között, hogy megfelelő előleget kapjon. Mindannak dacára ezen kérdésnek törvényi szabályozását mellőzném, mert feltétlenül szaporítani fogja a súrlódási felületeket a munkaadó és munkavállaló között. Nagyon helyes és szociális, hogy az 50. § törvényileg sza, bályozza a szabadsági időt, mely eddig ellenkező kikötés hiányában csupán igazolt betegség esetében illette meg az alkalmazottakat. Sok vitára adtak okot az alkalmazott perekkel szemben támasztható beszámítási kifogások. Teljesen egyetértek a tervezet 53. S-ának a) és b) pontjával, mely feltünteti, hogy a munkaadó az alkalmazottnak járó szolgáltatásaiba minő lejárt követeléseit számíthatja be. Határozottan ellenezném azonban a C) alatti beszámítási kifogás érvényesíthetőségét, melynek értelmében a szolgálati szerződésnek nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt, az alkalmazottal szemben a munkaadót megillető kártérítés vagy szerződési bírság szintén beszámítható ellenkövetelést képez. r