Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Kódex vagy novella? A részvényjogi reform módszerének kérdése

KÓDEX VAGY NOVELLA ? vényt vásároltak oly tömegek, amelyek a tőkeelhelyezésnek ettől a formájától régebben távol álltak. E jelenségek felett napirendre térni egyáltalában nem lenne kívánatos. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gyenge vállalatok egy részét az utolsó évek gazdasági krizise amúgyis elseperte. A törvényhozás leiadata és meggyőződésem szerint éppen a legjobban vezetett vállalatok érdeke is, hogy gazdasági életünk törvényhozási intézkedésekkel mentesíttessék ama bizonytalanságoktól és kockázatoktól, amelyeket a jelenlegi helyzet kétségkívül magában rejt. Ez a segítség azonban csak akkor felel meg igazán céljának, ha a mai jog, elvi alapjaínak fenntartásával, a legkirívóbb hiányokon segít és a törvényhozó beavatkozását a szükségesség legkisebb mértékére szorítja. Nem ajánlatos a gyógyuló félben levő szervezetet nem mulhatlanul szükséges operációkkal újabb veszélyeknek kitenni. Abból, hogy a jelenlegi részvényjogi szabályozás ortodox liberálizmása nem tartható fenn. még egyáltalában nem következik, hogy át kell térnünk a másik végletbe, szakítani az eddigi elvi alapokkal és a legszélsőbb állami beavatkozás álláspontjára helyezkedni. Azonkívül nem tartom ezidőszerint célszerűnek oly problémák törvényhozási megoldását, amelyek nálunk egyáltalában nem, vagy alig merültek fel és amelyek nem sürgős gazdasági szükségletből erednek. Azt hiszem, hogy az a nagy ellenzés, amelyet a T. gazdasági érdekkörökből kiváltott, arra vezethető vissza, hogy ezen utóbbi szempontokat nem méltatta kellőképpen. A gyakorlat ismerői nem tudnak attól a benyomástól szabadulni, hogy a T. több intézkedése olyan nehézséget és terhet jelent, amelyet jelenlegi részvénytársaságaink igen nagy része nem bír el. Ez a gondolat sem új a T. szerzője előtt. Hiszen a korlátolt felelősségű társaság intézményének egyidejű behozatalával útmutatást ad arra, hogy ettől a nehézségtől és tehertől hogy szabadulhatnak ama részvénytársaságok, amelyek azokat elviselni nem tudják, vagy nem hajlandók. A magam részéről az egész reform súlypontját a T. ezen utolsó, harmadik részében látom. Nézetem azonban ott tér el a T. indokolásától, hogy az átfogó részvénytársasági reformnak nem a korlátolt felelősségű társaság intézményének meghonosításával egyidejűleg kell megvalósulnia, hanem csak későbbi időpontban, akkor, amikorra a magángazdaság szanálása befejeződött, vagy legalább is a stabilitás nagyobb mértékét mutatja, mint ma. Azonkívül be kell előbb várnunk, hogy a részvénytársaság gyűjtőneve alá foglalt legheterogenebb jellegű vállalatok közül, 6*