Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

yó BENEDEK SÁNDOR választott s 9 kinevezett tag. Összesen van tehát a felsőháznak 66 főnemes tagja, mely a 244 tagszámnak kerek számban lU részét képezi. Ez az arány az üresedésben levő zászlós úri helyek betöltésével valamelyest változhatik, de nem másíthatja meg azt a ténymegállapítást, hogy az átszervezett felsőházban megszűnt a főnemesség hegemóniája s a túlsúly a demokrácia és az intelligens középosztály számára a jövőre is biztosítva van. Minden vármegyei és városi törvényhatóság jogosult közgyűlésén a felsőházba tagokat választani. A választható tagok száma úgy van meghatározva, hogy minden négy országgyűlési képviselőre egy felsőházi tag esik. E címen yó tag került be a felsőházba, a taglétszámnak majdnem V3 része. Ez a jog nem egyéb, mint a régi követküldés jogának feltámadása, más helyen és más jogi tartalommal. Már Kossuth Lajos azt írta, hogy, a mit a leszálló rendi országgyűlés meg nem tehetett, a felkelő népképviselet meg fogja tenni s a municipiumok részeltetése a törvényhozásban nem szűnik meg, hanem a felsőházba tétetik át*. Ez a gondolat jutott előtérbe az 1885. évi reform alkalmával, ez nyilatkozott meg Irányi határozati javaslatában s ez lett megvalósítva a felsőházi törvényben. Vannak közjogászaink, akik a törvényhatóságok választói jogát nem helyeslik. Így nagyhírű ősz jogtudósunk, dr. Concha Győző is már az első felsőházi törvényjavaslat alkalmával állást foglalt ez ellen a szándék ellen. (Jogállam, 1921. évi 7. füzet) Erős jogászi érveléssel megírott cikkét azzal a mélabús akkorddel fejezi be, hogy szava el fog hangzani a pusztában, de mégis kiáltani kell, mert nemzeti feltámadásunk elsőrendű feltételének tekinti, hogy közigazgatásunk eredeti rendeltetésének visszaadassék, ezt pedig a felsőházi tagok választása által hátráltatva látja. Ezt az aggodalmat, bármilyen tiszteletreméltó forrásból származik, túlzottnak látom. Igaz, hogy a választás alkalmas pártpolitikai küzdelem előidézésére is, de öt évben csak egyszer történik s további politikai tevékenységgel összekötve nincs. A törvényhatóság a felsőházi tagnak utasítást nem adhat, politikai magatartását nem vonhatja bírálat alá s vissza nem hívhatja, mint 1848 előtt. Ez a jog tehát az ősi magyar alkotmány egyik alkotórésze, megtisztítva azoktól a gályáktól, melyeket nem tűr meg a mai kor felfogásának kertészete. Fentebb már említettem, hogy a főrendiházi tagok által indított mozgalom folyamán tizenketten adtak be írásbeli tervezetet a felsőházi reformra vonatkozólag. E tervezetek részleteiről nincs jogom nyilatkozni, de úgy hiszem, nem követek el