Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám

A FELSŐHÁZ. 69 ben kétségbe van vonva a nemzetgyűlés által alkotott törvények jogi hatálya, s amelyben végső következtetésként az a javaslat foglaltatik, hogy a nemzetgyűlés szerveztessék át két kamarára. Az alsó kamara legyen az eddigi nemzetgyűlés, a felső kamara pedig a megreformált felsőház. A nemzetgyűlési törvények jogi hatályáról elhangzott fenti felfogás veszélyeire Berzeviczy Albert mutatott rá, a javaslattal szemben pedig az elnök jegyezte meg, miszerint a politikai tudományban és az alkotmányjog történetében ismeretes az, hogy a kétkamarás országgyűlés bizonyos alkalomra egykamarás nemzetgyűléssé alakul át, de kétkamarás nemzetgyűlésről nem beszél sem a jogtudomány, sem a história. A törvényjavaslat alapvető rendelkezéseit senki sem bolygatta. Csupán ketten (egy született főrend és egy kinevezett tag) jelentették ki, hogy az 1885. évi főrendiház újabb reformra nem szorul. A többi felszólalások a kinevezett és választott főrendek tagsági joga, az evangélikus egyház képviseletének tágítása, a gazdasági főiskoláknak az értelmi cenzusba bevonása, a cenzus leszállítása és a főrendiházi cím megtartása mellett, illetve a felsőházi tagság megszüntetésére vonatkozó jogszabályok, a törvényjavaslatban kontemplált eskü, a nagyprépostok tagsági joga és a zeneakadémia felsőházi képviselete ellen hangzottak el. Nem vonom kétségbe, hogy ezek is bírnak bizonyos jelentőséggel, de mégis csak részletkérdések s nem számíthatók a reform alapvető szervezeti problémáihoz, milyenek pl. az örökös jogú főrendi családok, a megyei és városi törvényhatóságok, a gazdasági és kulturális intézmények képviselete, továbbá az államfő kinevezési )oga. Ebből a körülményből bátran le lehet vonni azt a következtetést, hogy a főrendiházi értekezlet a Pesthy Pál-féle második törvényjavaslatban is érvényesülve látta a memorandumban elfoglalt azt az álláspontot, hogy az új felsőházban együtt és összeegyeztetve kell érvényesülni a történeti alkotmány hagyományainak és a mai kor demokratikus követelményeinek. így ért véget a főrendiházi tagok öt éves mozgalma. A kormány fenntartotta javaslatát s a nemzetgyűlés megalkotta a felsőházról szóló törvényt. Az az álláspont tehát, hogy a főrendiház szervezeti reformja az országgyűlés két háza által eszközöltessék, nem érvényesült. E balsikernek, melyet azonban nagy hiba volna a nemzeti szerencsétlenségek közé sorozni, egyik oka volt az a körülmény is, hogy a mozgalom megkésett. A kommunizmus bukása után s a nemzetgyűlés összehívása előtt talán más fordulatot adhatott volna az ingadozó elhatározások-