Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Dr. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás [könyvismertetés]

IRODALOM. 59 részére megírja Magyarország közjogának a háború után való alakulását. A 75 sűrűn nyomott lapra terjedő közlemény most különlenyomatban is megjelent. A tanulmány szövege maga 40 lap; a szöveget 25 lapnyi törvényanyag és 9 lapnyi irodalmi címjegyzék egészíti ki. A tanulmány igen jól megírt bevezetés után áttekinthető, világos képet ad jelenlegi közjogi viszonyainkról. Ismertetésében nagyjában azokat a fejtegetéseket foglalja össze, amelyeket e sorok írója « Mai közjogi berendezéseink") címmel nemrég második kiadásban tett közzé. E fejtegetésekben szerző több helyen igen célszerű rövidítéseket tesz, itt-ott azonban hosszasabban is legfeljebb lényegtelen változtatásokkal reprodukálja az alapul szolgáló szöveg et(pl. a kisebbségi jogoknál 429—432. 11., a kormányzó jogkörénél 437—440. 11., stb.\ A kiegészítések részben arra szolgálnak, hogy a magyar viszonyokkal kevésbbé ismerős külföldi olvasó könnyebben tájékozódhassék. Néhány megjegyzése azonban elhagyja a tárgyilagosság területét; így az Ausztriával való kapcsolatot nem lehet fenntartás nélkül szerencsétlennek minősíteni. Nem helyes mai berendezéseink köztársasági jellegét kiemelni. Téves az az állítás, mintha Károlyi mér 1918 novemberében köztársasági elnök lett volna : a tanácsköztársaság nem augusztus 7-én, hanem már augusztus i-én megbukott; a kormányzó törvényvisszaküldési jogának korlátozása az államfő személyére nem vált tárgytalanná ; a nemzetgyűlés (országgyűlés) törvényének a kihirdetés előtt nemcsak kötelező ereje, de még érvénye sincs ; a detronizációs törvény magyarázatánál a miniszteri indokoláson felül a tárgyilagosság érdekében méltatni lehetne az eltérő értelmű bizottsági jelentést is. A magyar olvasó részére is rendkívül értékes a függelékben közölt bő irodalmi összeállítás, újabb magyar közjogi irodalmunk kimerítő jegyzeke. Szerző a magyar ügynek igen jó szolgálatot tett. 3^ Dr. Fabinyi Tihamér: A választott bíráskodás. Szerző saját kiadása. A gazdasági élet erosebb tempóban való lüktetése a részjelenségeknél a szerződő felektől egymással szemben b:zalmat és méltányosságot igényel. Majdnem azt mondhatnók, az erősebb élettempó és bizalom, valamint a méltányosság kausalis kapcsolatban állanak egymással. Ezzel szemben a törvénykezés életvonalát az államhatalom, bírói felségjog és igazság határozzák meg A törvénykezés ugyanis az állam bírói hatalmának ad éleiét, az állam egyik felségjogának ad tartalmat azáltal, hogy benne egy konkrét jogviszonyra vonatkozólag felmerült vitás kérdésnél az igazság érvényesül. Bizalom és méltányosság alapja az egyik életjelenségnek, viszont meghatározott elvek következetes érvényesülése a másiknak, ez utóbbi mellett a méltányosság legfeljebb kísérő jelenségként szerepelhet. A meghatározott elvek szerint eljáró bíróság szükségszerűen konzervatív és egyúttal szükségszerűen őre a jogfolytonosságnak. Ezzel szemben az erősebb iramban felfejlődő gazdasági élet könnyebben lerázza magáról a multat, az erősebb élettempó nemcsak mozgásban, de az új életszokásokban is alkalmazkodást kíván. Ezek teszik érthetővé a választott bíróság intézményének mind szélesebb körben való alkalmazását. Az új élet szükségszerűen követeli a rendezést, ha nem törvényhozási úton, legalább szokás útján. A szokás pedig nem mindig képes a tételes jog által engedett körben mozogni. Ha a szokás még jogként ki nem forrott, alkalmazását legfeljebb a méltányosság követeli, amire viszont a bíró nemcsak hogv nem köteles, de talán nem is jogosult. Ilyen helyzet mellett nagy érdeklődéssel olvassuk Fabinyi Tihamér értékes munkájának II. kiadását. Látjuk az intézmény fejlődését a római jogban, a későbbi jogokban és a magyar jogban: az önbíráskodásba 1 a