Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Az engedményes és kezes helyzete a valorizáció szempontjából

AZ ENGEDMÉNYES ÉS KEZES HELYZETE A VAL. SZEMPONTJÁBÓL. }Cj különböztetni kell a szerint, hogy a követelés elbírálása tekintetében a valorizációs törvény-e az irányadó vagy pedig szabad bírói mérlegelés alá esik. A német valorizációs törvény szerint ugyanis a valorizáció alapjául a követelés névértéke, illetőleg visszterhes megszerzése esetén megszerzési ára (Erwerbspreis) szolgál. Egy konkrét perben alperes azzal védekezett, hogy ennek folytán a marasztalási összeg — bár nem a törvény hatálya alá eső követelésről volt szó — nem haladhatja meg azt az összeget, amelyért a hitelező (engedményes) a követelést megszerezte. A Reichsgericht azonban kimondotta, hogy a megszerzési ár távolról sem jelenti a valorizáció mértékének felső határát, hanem szintén csak egy momentum a sok közül, amelyeket a bíróság döntésének meghozatalánál figyelembe vesz. A határozat az általunk felvetett kérdés tekintetében nem foglal kifejezetten állást, de egész gondolatmenetéből, amelynek tengelye az immanens valorizációs igény, nyilvánvaló, hogy elsősorban az engedményező vagyoni helyzetét tartja jelentőséggel bírónak. (V. 166/1925.) 1 A német valorizációs törvény 2. §-a értelmében a törvény hatálya alá eső követeléseknek 1924 február 13-ika2 után történt megszerzése a valorizáció alapjára semmiféle befolyással nem bír. Ennek a törvényhelynek alapján mondotta ki a Kammergericht, hogy egy, a törvény különös rendelkezése folytán szabad felértékelés alá eső követelés 1924 február 13-ika után történt engedményezése esetén, elsősorban és főként az engedményező vagyoni helyzete veendő figyelembe s az engedményesé csak anynyiban, amennyiben figyelmen kívül hagyása különösen súlyos méltánytalanságra vezetne («..". nur, soweit ihre Nichtberücksichtigung zu einem besonders unbilligen Ergebnis führen würde.») (9. ZS. 606/1926.)3 II. «A kezesség kötelmi szerződés, amellyel az egyik fél, a kezes, a másikkal szemben arra kötelezi magát, hogy egy harmadik személy, a főadós által tartozott kötelezettség teljesítéseért helytáll. 0)4 «A kezes kötelezettségének terjedelme és tartalma a főadóséhoz igazodik. Azonban nem terjed ki többre, mint amennyivel a főadós a hitelezőnek az ügylet kötésekor a kezes előtt gondosságmulasztás nélkül ismeretes tényállás szerint tartozhat. 05 Kérdés már most, hogyha a hitelező a kezes ellen valorizációs pert folytat, kinek a vagyoni helyzete lesz figyelembeveendő: a kezesé-e avagy a főadósé ? Vegyük például először a készfizető kezesség esetét. A készfizető kezest a sortartás kifogása nem illeti meg, ellene a hitelező felléphet a nélkül, hogy a főadóson követelésének behajtását megkísérelte volna. Ha 1 Juristische Wochenschrift 1926., 24. füzet, 2569. 1. 2 A III. Steuernotverordnung keltének időpontja. 3 Juristische Wochenschrilt 1926., 22/2?. füzet, 2545. 1. 4 Almási i. m. 732. 1. 5 Almási: i. m. 73}. I.