Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A büntető hatalom korlátozottsága kiadott bűntettesekkel szemben

A BÜNTETŐ HATALOM KORLÁTOZOTTSÁGA STB. ) 3 ződésekből ez a rendelkezés legfeljebb azért marad ki, mert ha a terheltet amúgy sem szabad a kiadatását megelőző és a kiadatási engedélyben nem említett semmiféle cselekmény miatt megbüntetni vagy üldözni, ez már önmagában is kizárja a politikai bűncselekmény címén való üldözést. Az enyhébb értelemben vett specialitás elvén alapuló kiadatási szerződéseknél azonban a taxatív felsorolás csak az úgynevezett tisztán politikai bűncselekmények címén való üldöztetés ellen nyújt biztosítékot. Ehhez képest ha valakit lopás miatt kiadtak, nem lehet lázadás, felségsértés vagy izgatás stb. miatt üldözni, mert a szerződések taxatív felsorolásában a kiadatási bűncselekmények között ilyen büncselekménynemek nem szerepelnek. Ennek a formulának az eíégtelensége azonban mindjárt kitűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a büntetőjogi minősítés szerint közönséges bűncselekmények is jelentkezhetnek politikai bűncselekmények gyanánt. Ezért a legtöbb szerződés felveszi a politikai bűncselekményekre vonatkozó különleges klauzulát. 6. A specialitás elvének enyhébb formuláját elfogadó szerződések rendszerint úgy vannak fogalmazva, hogy a terheltet a szerződésben nem említett «bűntett vagy vétség miatt» nem szabad üldözni vagy megbüntetni. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a terhelt ilyen esetekben a kiadatás előtt elkövetett kihágások miatt minden korlátozás nélkül üldözhető. A speciálitás elvének szigorúbb formáját elfogadó szerződéseknél erről szó sem lehet. 7. A kiadatási szerződések a speciálitás elvének szigorúbb vagy enyhébb formuláján alapuló korlátozásokat rendszerint megszüntetik azon feloldó feltétel bekövetkezésekor, ha a terhelt, akinek szabadságában állott eltávoznia, a bűnvádi eljárás befejezése után, illetve elítéltetése esetében a büntetés kiállása vagy elengedése után bizonyos idő alatt az országból, amelynek részére kiadatott, el nem távozik, illetve oda önként visszatér. Ezt a klauzulát mi — mint fentebb láttuk — maradási, illetve visszatérési klauzulának nevezzük. A maradási, illetve visszatérési klauzula tartalma egyes írók, pld. Delius szerint önként értetődő dolog és a nemzetközi jognak általánosan elfogadott tétele, amelyet szerződéses kikötés nélkül is alkalmazni kell. Mások, így pld. Lammasch erősen kételkednek ennek az elvnek a szerződés hiányában való alkalmazhatósága iránt. Nézetem szerint a maradás vagy visszatérés jogi következményeit olyan esetekben is le lehet vonni, amidőn kiadatási szerződés nincsen vagy ha van, nem tartalmazza a most tárgyalt klauzulát és pedig azért, mert a nemzetközi jogban elfogadott alapelvnek kell tekintenünk, hogy a speciálitás elvén alapuló korlátozások általában nem véglegesek, hanem csak időlegesek, amennyiben az ellenkező irányban külön megállapodás nincs. 8. A nemzetközi jog a megkereső állam büntető hatalmát korlátozó rendelkezésekkel kapcsolatban ezeknek a korlátozásoknak a megszüntetésénél igen nagy szerepet tulajdonít a kiadatást engedélyező állam beleegyezésének. A szigorú speciálitás elvét elfogadó szerződések vagy viszonossági gyakorlatok kétségtelenül nem zárják el a megkereső államot véglegesen attól, hogy a terheltet más bűncselekmények miatt is felelősségre vonhassa és megbüntethesse, mint amelyekre a kiadatási engedély vonatkozik, hanem módot adnak neki arra, hogy ehhez a kiadatást engedélyezett állam beleegyezését kérhesse, amit a kiadatási kérelem pótlólagos kiterjesztése útján szoktak kieszközölni. 9. Egyes kiadatási szerződések különös jelentőséget tulajdonítanának a specialitás eivének érvényesülésével kapcsolatban a terhelt beleegyezésének, így pld. a szigorú speciálitás elvén alapuló szerződések megenJogállam. XXVI. évf. 1. füzet.