Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 8-9. szám - Csatlakozás a perorvoslathoz a bűnvádi eljárásban

VARGHA FERENC. zében van. Főügyész, koronaügyész, kir. ítélőtábla és Kúria összetett kezekkel kénytelenek nézni, ha az alsófok törvénysértést követ el s a kir. ügyész abban megnyugszik, mert nincs emberi hatalom, mely azt jóvá tehetné. Tehát jogi hibáknál, melyek az elsőfokon felmerültek, a kir. ügyész passzivitásában igazi szuverén és független; ha azok a vádlott javára szolgáltak. Ha a törvénysértés vádlott előnyére szolgál s abban az ügyész megnyugszik, az ilyen torz igazság végleges igazság lesz. Nem így áll a helyzet, ha az anyagjogi botlás a vádlott sérelmével jár. Ha a bíróság a vádlott javára botlik meg a törvény alkalmazásánál, vagyis ha a magán fél, a közület, a társadalom s állam szenved sérelmet, az Hekuba, azon nem kell és a törvény szerint nem is lehet segíteni: ellenben, ha a hiba vádlott sérelmére szolgál, a büntetőtörvény 385. § utolsó bekezdése, mint világító torony szétszórja az egész perorvoslati eljárás alatt azt az alapvető normát, hogy az ilyen szabálysértést hivatalból kell észlelni kivétel nélkül. íme, önként feltárul előttünk az a diszharmónia, mely a perorvoslati szakban észlelhető a vád és védelem paritásával szemben. Elsőfokon a vegyes eljárás széttöri az akkuzotórius per megcsontosodott merevségét. Szabad mozgása van az ítélőbírónak a tettazonosság keretében. A perorvoslati szakban ellenben a petrifikált vádrendszer lép előtérbe, ahol a vádlott terhére in pejus nemcsak a perorvoslat köti a felsőbírót, hanem az a komikus helyzet áll elő, hogy az elsőíokban eljárt ügyész perorvoslata kényszerzubbonyba teszi a Táblát, Kúriát, Főügyészt. Koronaügyészt egyaránt, úgy, hogy hiába van egységes legfőbb bíróság, hiába van Kúria, in pejus az elsőfokú ügvész perorvos-' lafa dönt minden jogkérdésben. E?en a szörnyűséges anomálián akar segíteni a javaslat, midőn megengedi a perorvoslati csatlakozást. Ámbár a csatlakozás egyaránt megilleti a vádlót és vádlottat, mégis annak gyakorlati értelme a vádlónál lesz, mert mint láttuk, a hivatalból észlelendő semmiségi okok révén anyagjogi hiba orvosolatlanul a vádlottnál nem maradhat. Ez jelentékeny újítás perjogunkban, mely az elsőbírósági eljárásban a vegyes rendszert fogadta el; a perorvoslati szakban azonban mereven ragaszkodik a vádrendszer kategóriáihoz úgyannyira, hogy amint már említettem és ismételten nem győzöm eléggé hangsúlyozni, ma a per sorsa anyagjogi szempontból, főleg ha az elsőfok in melius tévedett, teljesen ki van szolgáltatva az elsőfokú ügyész perorvoslatának. Ha az ügyész meg-