Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A saját jelzálogjogról

A SAJÁT JELZÁLOGJOGRÓL. tulajdonosra, ha a fizetéssel a személyes adóssal szemben valóban követe­lése támad. Ez a megszorítás szervesen illeszkedik jogunk azon alapgon­dolatába, hogy a jelzálogjog akcesszórium : követelés nélkül nincsen jel­zálogjog. Másfelől azonban élesen domborítja ki azt is, hogy a tulajdonos által ily módon megszerzett jelzálogjog nem a jog által ajándékba adott formális pozíció, hanem élő és valóságos, anyagi tartalommal bővelkedő követeléshez tapad. Az anyagi igazság és a gyakorlati szükségesség egyaránt követeli itt azt, hogy a saját jelzálogjog posztulátumai maradék nélkül érvé­nyesüljenek : ehhez képest a tulajdonos ezt a jelzálogjogot, ha más hite­lező az ingatlanra végrehajtást vezet, az árverési vételár tekintetében éppen úgy érvényesítheti, mint ahogyan az idegen hitelező érvényesíthette volna. A saját jelzálogjog gondolatának térfoglalását jelzik a másik oldalon azok a legiszlativ törekvések, amelyek a tulajdonosnak mind tágabb jogot adnak arra, hogy a kielégített jelzálogjoggal, illetve technikailag annak ranghelyével rendelkezzék. Az intézmény csirája — kezdetleges formában és szűk területen már régebbi jogunkban is megtalálható. Az 1859. évi augusztus i-én kelt igazságügy miniszteri rendelet megengedi, hogy a tulaj­donos, kérvénnyel történt bejelentéssel a felveendő kölcsön ranghelyét óo napra biztosítsa. Az 1023 : XV. tc. 10. §-a a túlságosan rövid 60 napos határidőt, a polgári törvénykönyv előmunkálatainak megfelelően, hat hónapra emelte fel és ugyanezt az időbeli hatályt állapítja meg a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat 17. £-a is. Miután a rangsor-biztosítás abszolut hatályú — a zálogtárgy tulajdonában történt időközi változás ellenére hatályban marad — a törvény által korlátozott időtartamon belül gyakor­latilag ugyanazt a szüségletet elégíti ki, mint -a tulajdonos javára történt jelzálogjogi bejegyzés: a par excellence saját jelzálogjog. Azt az igazságtalanságot, amelyet a hátrább álló jelzálogjogok auto­matikus előlépése okoz és amelynek korrigálása a saját jelzálogjog intéz­ményének egyik feladata, legújabb jogunkban egy sui iuris konstrukció a tulajdonosnak a megszűnt jelzálogos követelés ranghelyével való rendelke­zési joga paralizálja. Formai recepció nélkül és a nélkül, hogy a gyerme­ket, úgy látszik, perhorreszkált tulajdon nevén neveznők, e konstrukcióval a saját jelzálogjog tételeinek nagy része vonult be jogunkba. Mint sok intézményünk, ez is egy alkalmi törvény, a mezőgazdasági hitel megköny­nyítéséről szóló 1925 : XV. tc. elrejtett ösvényén került jogrendszerünkbe. A jogforrás speciális természete okozza egyébként azt is. hogy a benne formára talált termékenyítő gondolat csak lassan szivárog be forgalmi éle­tünk organizmusába. Az idézett törvény cím és fejezet felirataiban úgy szól, mintha szabályai csupán a mezőgazdasági hitel biztosítását célzó jel­zálogjogokra vonatkoznának. És bár ma már az irodalom tisztázta azt, hogy a címfeliratok csak az occasio legist jelölik meg, aminthogy a dologi jogok ilyetén alkalomszerű elhatárolása indokolatlan és lehetetlen is, hogy tehát e rendelkezések kétségtelenül általános érvényűek : a hitelező óva-

Next

/
Thumbnails
Contents