Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - A magyar ügyvéd sorsa

}o6 D5 MEDVIGY GÁBOR. Vájjon ki tehet e tekintetekben igazolt próbát az éppen jelentkező férfiún, mint maga az élet? Talán az iskola, a tudományos vizsga? Hiszen ezeket éppen az ügyvédi pályán az élet, pro és contra, inkább megtréfálta, semhogy igazolta volna. A mindenkori kormány? Azt hiszem, hogy ez az elképesztő kérdés nem is tűr feleletet. Maradna tehát — nem is szólva az anciennitás vérszegény, szinte élettelen módusáról, — mint képzeleti legjobb lehetőség maga az ügyvédi kar. Hát mi sok minden jeles képességgel dicsekszünk, alaposan vagy alaptalanul és nagyjaink nem egyszer valóban prófétai ihlettel intézték is az egész nemzet sorsát, próféták azért mégsem vagyunk. Hogy ítélhetnénk tehát jó lélekkel a közénk jelentkező fiatal kolléga elfogadása vagy visszautasítása tárgyában? Csupán a megjelenés vagy a beajánlás alapján kialakuló rokonszenv vagy ellenszenv nem alap, mert hiszen, amint a fiatal Napóleon torniszterében nem látták cenzorai a marsallbotot s fején sem a császári koronát, úgy bizonyára felsőbükki Nagy Pál, Kölcsey, Deák és Kossuth cenzorai sem ismerték még fel az ő későbbi történelmi nagyságukat. Ki tudja, hogy a mi élemedett szürkeségünk a szelekciónak lényegében léleknélküli technikájára kárhoztattatván, nem arra kényszerülünk-e majd, hogy egy-egy Deák fényes és áldásthozó szelleme előtt csapjuk le a korlátot a szabad és független érvényesülés útján? Pedig ha csakugyan az idők szüksége szüli a nagyokat, akkor a mi időink erre szinte túlérettek. A megrostált Deák, avagy a csak sollicitor Kossuth talán sohasem lettek volna történelmi nevek! Meg kell tehát hagyni legalább a% ügyvédi pályát a tehetség független és szabad fórumának, ahonnan esetleg a magasabb elhivatottság az egyenjogúság szelleméből nőve ki, az alkotmányosság és a jogi egyenlőség oltalmára a közéletbe megbecsülhetetlen és mindig is áldást hozott garanciát vitt és visz magával. Nehéz ugyan leszállani a magasabb nézőpontról a gyakorlati megvalósulás képzeleti szintjére, de azért lássuk, hogy mit hozna hát a gyakorlatban a numerus clausus ? A hegyi beszéd csodásan szaporodó kenyerét és sokasodó halait semmiesetre sem; csak csökkenő szám mellett ugyanazt a kenyeret hagyná meg. Arra azonban nem nyújtana semmi támpontot, hogy ugyanabból a kenyérből ki szeljen majd nagyobb karéjt. Ez megint csak nem a numerus clausus intézménye osztaná el, hanem maga az élet. Az élet pedig a lényege szerint merőben bizalmi ügyvédi kapcsolatban nem a szám szerint,