Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 7. szám - A magyar ügyvéd sorsa

A MAGVAR ÜGYVÉD SORSA. erkölcsi vonatkozásban is teljesen kiszolgálni és biztosítani képes legyen. Az egyes konkrét esetekben felötlő vélt vagy valóban elszenvedett sérelmek azután az okot rendszerint a régi. a meglévő törvényben találják, az orvoslást pedig egy újban, a meghozandóban keresik. így van ez az ügyvédi rendtartással is. Az invenciózus ügyvédi szellem, a nemzet erkölcsi kincsei között ez a ma eléggé meg nem becsült és ki nem merített nagy érték, amely a mások jogainak odaadó és elmés vitákban kél hivatása szerint is mindig és folyamatosan védelmére és ebben nőtt naggyá, ebben mélyült bölccsé, természetesen a maga egyre öregbedő bajainak orvoslására is keresett és a rendtartásának, a saját alkotmányának reformjában gondok is el lehetőségeket. A kar volt és meglevő nagyjai, kivételes brilliáns elmék, emelkedett szellemüknek megfelelően az elvont elvi elgondolás magasságában, az átlagosságuk mellett is tisztes, de a napi élet gondjai által a kenyér parancsoló realitásához lekötött sok és számban egyre növekvő kartárs pedig gazdasági alapon, — tekintélyes és a kidolgozásban sokszor mesterien szerkesztett anyagot halmoztak volt fel. Az alapvető gondolatok közül azonban különösen kiemelkedők, amelyek ismételten megvitatás tárgyai voltak és ma is aktuálitásra törnek : az idegen mintára tervezett kan bifurkáció és a numerus clausus. És valóban úgy van, hogy ezek az alapvető gondolatok, amelyeknek vagy csak egyikéjüknek is, igenleges eldöntése lényegében is újat és nemcsak a törvény szavaiban vagy stílusában, de eredményeiben is változást hozhatnak. Az ügyvédi kar vezető nagy többségének határozottan és megingathatatlanul az a meggyőződése, hogy akár a kar bifurkációja, akár a kar tagjainak számszerű korlátozása erkölcsiekben semmiesetre sem, anyagiakban pedig bizonyosan nem hoznának javulást. Ellenkezőleg, — különösen erkölcsiekben, — végzetes visszaesést eredményeznének. Előbb az ügyvédi rendtartást, mint a magunk alkotmányát jellemeztem. Históriai igazság, hogy az alkotmányok közül azok a maradandóan értékesek, amelyek nem alkalmiak és mondvacsináltak, hanem amelyek eredetük szerint az élet szokásaiban megrögződött institúciókat szűrik törvénnyé és fejlesztik az alapelvek elvetése nélkül a haladó korszellem igényeinek megfelelően tovább és tovább. A mi meglévő rendtartásunknak is ereje és értéke éppen abban van, hogy rendelkezéseit az éppen fennállott és az élet, a történelem viszontagságai között kifejlett