Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - A saját jelzálogjogról

22 Dí VARÁNNAI ISTVÁN formában, amelyben a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatban jelentkezik, jogunk fejlődésére kedvező hatással lehet. Az első kérdés: milyen érdekek azok, amelyek az ingatlan tulajdonosát — aki mint tulajdonos a dolgok feletti jogok teljességével rendelkezik — arra késztetik, hogy telkén ezenfelül még a jelzálogos hitelező jogosítványát is gyakorolni kívánja? Melyek azok a tényállások, mikor az abszolút erejű tulajdonjog mellett ezt a kisebb hatókörű dologi jogot is érvényesítenie kell, hogy elérjen olyan előnyös pozíciókat, amelyeket tulajdonjogával át nem foghatott ? A forgalom mindenekelőtt a tényállások számos oly kombinációját adja, amely a jelzálogjog és az ingatlan tulajdonjogának egy személyben való találkozását eredményezi. A jelzálogos hitelező a nem személyes adóstól örökli vagy ajándékba kapja a jogával megterhelt ingatlant, vagy fordítva a nem személyes adós tulajdonos a jelzálogos követelést valami hasonló címen megszerzi; vagy ugyanezt az eredményt a tulajdonos szándékos cselekménye provokálja, mikor a ius offerendi alapján beváltás útján szerzi meg a jelzálogjogot, rendszerint azért, hogy annak érvényesítését megakadályozza. Kétségtelen, hogy az általános jogelvek érvényesülése esetén a dologi jogok e konfúziója a tulajdonos érdekeit érzékenyen sértené. Ha a tulajdonjog abszorbeálja az ugyanazon kézbe futó minden egyéb dologi jogot, úgy ez elvi tétel gyakorlatilag csak akkor ad kielégítő eredményt, ha a zálogtárgy végrehajtási árverésekor a tulajdonos azt az értéket, amit mint hitelező kapott volna, vételárfelesleg címén teljes összegében mint tulajdonos is megkapja. Miután azonban ilyen salamoni megoldásra az esetek túlnyomó részében számítani nem lehet, a minden joggal megáldott tulajdonos-hitelező kénytelen lesz egyik jogáról lemondani. Vagy a zálogtárgyat idegeníti el és megmenti hitelezői pozícióját, vagy a jelzálogos követelést ejti el: már ahhoz képest, hogy a likvidációtól mit vár, az árverési vételárnak a jelzálogos követelésre eső része vagy annak kiesése folytán jelentkező hyperocha lesz-e nagyobb ? Természetesen az ilyen spekuláció mindig csalódásra vezethet és így nemcsak a tulajdonos, hanem a forgalom érdekei is hangosan jelzik annak szükségét, hogy a jog pozitív rendelkezéssel tegye lehetővé azt, hogy ugyanazon ingatlanon a jelzálogjogot és a tulajdont ugyanazon személy ugyanegy időben érvényesíthesse. A saját jelzálogjog valamilyen formában való intézményesítését provokáló tényállások egy másik nagy csoportja azzal a népszerű gondolattal jelződik, amelyet a ((jelzáloghitel mobilitásának)) nevezünk. Ha a tulajdonos tehermentes ingatlanát már előre saját nevére bejegyzett és megfelelő összegű és sorrendben tartott jelzálogjogokkal terhelheti meg, úgy reálhitele igénybevételekor kétségtelenül nagy előnyöket élvez. Nem kénytelen az első szükségelt kölcsönt mindjárt a legkedvezőbb első helyre bekebeleztetni, hanem azt valamelyik mögöttes pozícióra utalja, fenntartva az előlálló, privilegizált