Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - Az üzem kártérítési felelőssége

276 JOGGYAKORLAT. nek a megélhetését veszélyeztetné, már pedig az alperes tartási kötelezettsége csak addig terjed, amíg saját megélhetése veszélyeztetve nincsen. (Kúria P. III. 6419/1926. sz., 1927 máj. 24.) Ajándék nem követelhető vissza mindkét fél vétkessége esetén sem. Alperes az általa felperesnek ajándékozott ingatlanokat a felperestől vissza nem követelheti, mert a H. T. 89. §-a értelmében csakis a nem vétkes fél követelheti vissza a vétkes féltől a neki adott ajándékokat, alperes pedig szintén vétkesnek lett nyilvánítva. (Kúria P. III. 6383/1926., 1927 máj. 12.) Nem városi polgár második feleségének özvegyi joga. Az örökhagyó utolsó állandó lakása Mezőkövesd, nem tartozik a városok közé, tehát az örökhagyó nem volt városi polgár, miért is harmadik felesége özvegyi jogának megbírálásánál az 1840: VIII. tc. 18. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazandó. Az ez irányban felhozott felülvizsgálati panasznak tehát nincs alapja. Az állandó bírói gyakorlat értelmében az 1840: VIII. tc. 18. §-ában a második nő részére, elhalt férje javaiból egy gyermekrészben meghatározott özvegyi haszonélvezeti jog nem terjed ki a házasság tartama alatt szerzett vagyonra s melynek fele közszerzemény címén úgyis az özvegyet illeti. Ez a jogszabály a dolog természete szerint minden néven nevezendő közszerzeményi vagyonra s nem csupán a férj kizárólagos tulajdonában lévő és telekkönyvileg nevén álló ingatlan vagyonra alkalmazandó.* (Kúria P. I. 1893 1926. sz., 1927. márc. 22.) Alkalmazott kár elhárítási kötelezettsége, kártérítési igényének előfeltétele. Akit jogainak megóvása vagy a károsító eredmény elhárítása körül mulasztás terhel és a kár előidézéséhez maga is hozzájárul, kártérítést nem követelhet ; felperes pedig az által, hogy felperesnek a további szolgálatra vonatkozó ajánlatát el nem fogadta és ő maga a bizonyítvány másolatának korábban leendő megszerzésére lépéseket nem tett, ama kár előidézéséhez, hogy bizonyos ideig alkalmazás nélkül maradt, maga is hozzájárult. (Kúria P. II. 3358/1926. sz., 1927 ápr. 29.) Háztulajdonos kártérítési felelőssége a háza előtti gyalogjárón történt baleset miatt. A háztulajdonos az ingatlana előtt elhúzódó úttestnek a gyalogjárók részére szánt helyet gondozni és olyan karban tartani tartozik, hogy ott a gyalogjárók a saját testi épségük veszélyeztetése nélkül közlekedhessenek ; és amennyiben e körül a kellő gondosságot elmulasztaná, az ezzel okozott kárért felelős. Az alperes terhére kártérítési felelősséget eredményező mulasztásnak nem minősíthető az a körülmény, hogy a baleset idejében a gyalogjárót a síkosság ellen még nem hintette be. Mert abban az időben — december 7-én reggel 7 óra előtt — köztapasztalat szerint rendes világosság még nincs és ilyen korán a közlekedés rendszerint még nem kezdődik meg, tehát a háztulajdonos terhére sem tudható be, ha akkor még a gyalogjáró kellő behintéséről nem gondoskodott. E mellett figyelembe veendő, hogy felperes a jelzett útvonalon naponként jár, azt alaposan ismerhette és így kötelességében állott volna a saját testi épsége érdekében is, hogy a még sötét időben a fekvésénél fogva egyébként is veszélyes helyet (a gyalogjáró erősen lejtős) elkerülje és más utat válasszon annál is inkqj^b, mivel nem is állította, hogy lényeges időveszteség nélkül más, alkalmasabb úton nem mehetett; ha pedig ezt nem tette meg s a lejtős úton ment, a korai időre tekintettel gondoskodnia kellett volna leg* 1840 : VIII. tc. 18. §-a : «az özvegy . . . azon szerzeményekből, melyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, kö\s\eriemcnynek nem tekintethetnek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet ...»