Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 6. szám - A szerzői jog, mint személyiségi jog

Dí ALMÁSI ANTAL. visszafelé kell arra következtetni, hogy mi a szerzői jognak tulajdonképpeni tartalma, már a törvény szerkesztési módjánál fogva is igen sok kétség elé kerülünk, amelyek egységes és elvi megoldásuk iránti vágyat keltenek. 5. Azonban ezek a kétségek sem takarhatják el, sőt talán még élesebbé, felismerhetőbbé teszik, hogy a szerzői jog a s^er^ő kiélezett védelemben részesülő társadalmi életnyilvánulásándk: a szellemi mii alkotásának és megrögzítésének oltalmára szolgáló különös személyiségi jog. A s^er^ői jog tartalma t. i. nem egyéb, mint a szellemi műre vonatkozó megjelölési és meghatározási jogok tömege. A s;er~ői jogban foglalt megjelölési jogok: a s%er%ő önmegjelölési joga, amelynél fogva a szellemi mű az ő tetszéséhez képest a saját neve vagy a maga által választott álnév alatt vagy névtelenül jelenhetik meg (6., 13. §). Megjelölési jog a mű címének megállapítási joga is, amelyet a törvény a szerző hatáskörébe utal (6. § 8. pontja, 1923 : V. tc. 12. §). A szerzői jogban foglalt megjelölési jogoknak folyományai az idézési parancs és az idézési korlátok, amelyek rendszerint a forrásmű és a forrásmű szerzőjének megjelölését rendelik akkor, amidőn a megjelent mű egyes helyei vagy kisebb részei más műbe kerülnek (9. §). A szerzői jog egyéb tartalma pedig, (amelyet a részletektől itt szükségképpen eltekintő általános vázlatunkban a többszörösítés, a közzététel és a forgalombahelyezés általános jellemvonásaival jelölhetünk csak meg), nyilvánvalóan a törvényes védelemben részesülő szellemi termékre, mint a szerző társadalmi életnydvámítására specializált meghatározási jogok vagyis ismét csak a személyiségi jogok részletes szabályainak tömege. 6. Annak, hogy a szerzői jog a személyiségi jognak egyik részletesen, bár némileg eltérően szabályozott alesete — a szerzői jog tartalmán felül is — vannak a törvényben fellelhető egyéb szembetűnő jelei is. Ily jelek többek között a következők. Elsősorban is az, hogy a szerzői jogképesség az állampolgárság függvénye. Már nem oly értelemben, amint még az 1884 : XVI. tc. 78. §-ában volt. Hisz ez a szerzői jogot elvileg csakis a magyar állampolgároknák adta meg. De igenis akként, hogy a szerzői jogképesség a külföldit ipso jure mai jogunk szerint sem illeti meg. Csakis akkor, ha a jogképességet keletkeztető általános jogi tényeken kívül még bizonyos különösek is fennforognak. Ezek (a különös jogi tények) vagy valamely a külföldit védő nemzetközi szerződés (megkötése és