Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

SZEMLE. 243 a nemzetközi magánjog, mint bármikor is volt — az osztrák fórumok mérsékelt és jóakaratú állásfoglalását. Minél kevesebb retorziót! - A vétlenül feldúlt házasságok felbonthatóságát javasolják törvénybeiktatni Németországban a haladó (demokrata és szociáldemokrata) pártok. (DJZ. 299. sk. 348. skk.) Vagyis hogy ismertessék el bontóokul a házassági viszonynak, az életközösségnek elviselhetetlenné válása az esetre is, ha egyik felet sem lehet ennek okozásában vétkesnek minősíteni. Ez második lépés volna a bontást kizárólag vétkességi alapon megengedő szabály megtörésére, miután a német jog a házasfél elmebetegsége esetére is providealja már a bontási lehetőséget, amely szerencsétlenség voltaképpen épp a evéllen feldúltság» legsúlyosabb esete. A mi törvényünk tudvalevőleg ezt az első lépést sem teszi meg. Az indítvány sorsa Németországban bizonytalan. A konzervatívabb körök úgylátszik ellenzik. Viszont a kommunista frakció túllicitálná : azt indítványozván, hogy (az orosz jognak megfelelően) bármelyik házasfélnek egyoldalú kívánságára is bontassák fel a házasság, amiben bennfoglaltatik az, hogy a házassági viszonynak akár vétlen feldúltságát se kelljen a bírónak kutatnia. — Többek együttes kártételéért magánjogilag minden egyes bűnös egyetemlegesen felel s mivel a kártevő elvben teljes valorizációval is tartozik: bármely tettes a 100%-ig valorizált egész kárösszegben lenne marasztalandó. Ez azonban még a kíméletre számot nem igen tartható bűnözővel szemben is méltánytalanul súlyosnak mutatkozhatik, főleg olyankor, ha a kártevés (fosztogatás, rombolás) annakidején forradalmi tömegmozgalom keretében történt, amikor egyfelől nyilván a kárnak csak kis részét okozhatta minden egyes és másfelől az egyén szubjektív bűnösségét kisebbnek tünteti fel az időnek és a tömegnek reája gyakorolt szuggesztív hatása. Amikor tehát (a jogrend újramegszilárdulása után) a károsultak polgárilag csak egy-két kártevőt pereltek (már akár mert a többinek személye nem volt megállapítható, akár mert csak a legmódosabbakat választottak alperesül) : a bírói sugallat odahatott, hogy a kártérítő felelősség mértékét csökkenteni kell. Érdekes gradációját mutatja e sugallat érvényesülésének két ily tárgyú kúriai határozat. A régebbi (P. VI. 5165/1923. sz., 1924 júniusából, olv. Ü. L. 1924. 10. sz. 5. 1. III. alatt) úgy segített, hogy az egyetemleges felelősséget ugyan nem érintette, de a kárösszeg valorizációját 25%-ra szorította, egyebek mellett főleg abból az indokból, hogy a kártételben az alpereseken kívül számos mas személy is résztvett. Az újabb ítélet (P. VI. 133 5/1926., 1927 februárjából, olv. J. Hírlap 384. sorsz.) a rendkívüli tömegmozgalmak esetére egyenesen félreteszi az egyetemlegességi szabályt, kimondván, hogy a tettesek csak azért a kárért tehetők felelőssé, amely saját ténykedésük közvetlen eredménye volt. — Franciaországban a szanálás során (melyről hozzánk többnyire pusztán a francia frank kurzusjelentései jutnak el) nagyon komoly leegyszerűsítése folyik nemcsak a közigazgatási szervezetnek, hanem a bíróságoknak is. Poincaré megszünteti az összes «arrondissement»-bíróságokat, úgy hogy legalsóbb társasfórumnak csak a «département»-bíróságok maradnak meg, egy-két expoziturával némely jelentősebb arrondissement-i városban. Olyasféle leépítés ez, mintha például a mi járásbíróságainkat törölnék és alsófoknak egyedül a törvényszékeket hagynák meg. Nem gondolunk természetesen ilyesminek a propagálására, de annyit meg lehet jegyezni, hogy ha a győztes és még mindig igen gazdag Franciaország nem kerülheti el az ilyen operációt, akkor nekünk is méltányolnunk kell a bírói szervezetnek jogászilag kívánatos tökéletességét lehetetlenné tevő financiális szem16*