Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga
234 IRODALOM. érdekről, azt nem is védik meg ellene, — legalább is így a főesetben ha az első szerző fizikailag sem lépett az ingatlan birtokába. Mindenesetre igen plasztikus a két példa egymásmellé állítása, mely belső rokonságukat, mint új felismerést érezteti. Egyéb részletek körül egy-két kritikai megjegyzést: Kétségbe vonandó az a tétel (25. 1.), hogy a végrehajtási zálogjog eo ipso megszűnik, ha a végrehajtást szenvedő (zártöréssel) eladja a lefoglalt ingót. Az utolsó évek tapasztalatai után túlzottan optimistának látszik az a kijelentés (19. 1.), hogy «könnyü igazságot tenni a hitelező és a fizetést megtagadó adós között». Mintha ez volna a legnehezebb .. . Hogy a hitelező változott modalitásokkal esetleg fenntarthatja az eredeti kikötés lehetetlenülése dacára az ügyletet (53. 1. sk. : «csökkentett igény elismerései), azt a «valósulási» szempont helyett inkább Zsögöd «érdekleengedési» elve alapján (Fejezetek II. 866. sk. sub. 17.) lehetne konstruálni bár persze e gondolati elrendezések nem zárják ki egymást. S ha már Zsögödöt említettük, még egy alaki kifogást: Nem szívesen látjuk, hogy irodalmi munkák az élős^óbeli előadásainak (melyeknek leírt példája a «Jogszabálytan')) kitérésről-kitérésre haladó, gondolataikat keresztülkasul szövő csapongását követik. Más e részben a kathedra, más az íróasztal. A rendszerező logika még nem évült ki a tudományból. Maguk a «Fejezetek» mi másért oszlanak szövegre, jegyzetekre, aljegyzetekre és csillagalattiakra, ha nem a logikai szálak legszigorúbb jelzése végett ? Kerüljük írásainkban a rendszertelenség rendszerét. De félreértés ne legyen ! Bíráló megjegyzéseink dacára ezt a tanulmányt nagy elismeréssel üdvözöljük. Beck azon kevesek közé tartozik, akik eléggé értékesek ahhoz, hogy a komoly kritikát is elbírálják. b. Dr. E. La\ar: Probleme der forensischen Jugendpsychiatrie. (Az Abhandlungen aus dem juristisch-medizinischen Grenzgebiete sorozatának 5. száma.* Wien, 1927, Holder-Pichler-Tempsky A-G. 72. 1.) Szerző docens és a bécsi egyetem gyermekklinikáján a gyógypedagógiai ambulatórium vezetője. Meglátszik munkáján is rendkívül gazdag praxisa, mely a fiatalkorúak bírósága elé kerülő csak részben elmegyógyászati, nagyrészt szelídebb jellegű, nevelési kérdéseknek meglepően tágkörü, higgadt és jóakaratú ismertetésére képesíti. Az az érzésünk, hogy szerzővel csak orvosvolta láttatja túlnyomóan orvosinak azt, amit ír : igazából inkább a praktikus élet pszichológiájának, sőt szociológiájának is egy fejezete ez, t. i. a gyermekek és serdülők életbeindulásáról. És arról, mik a feltételei az. átlagosnak mondható sikerességnek, illetve a sikertelenségnek. Szerző, mint sokan mások, a szociabilitásban : a beilleszkedni-, pénztkeresni-, szeretni-tudásban nemcsak köz- és magánérdeket lát, hanem normát és egészséget is. Gyógyítás ennek az iránynak egyben : áílagossá-tételt is jelent. (Ebben a vezéreszmében osztozik, bizonyos szempontból tekintve a dolgot, a freudizmus is.) Mindenesetre a társadalom stabilitását és az egyeseknek benne boldogulását mozdítja elő ez a törekvés, amely így nem minden ellenérték nélkül uniformizál és irtja a disszonanciákban rejlő, néha talán értékes feszítő-erőket. De függetlenül a végső szempontokról való vélekedéstől, igen instruktívok a munkának részletes fejtegetései az ideges, abnorm, «rossz», bűnöző és beteg gyermektípusokról és az alkalmazni szokott intézkedések (pl. javítónevelés) helyes keresztülviteléről és kilátásairól. Remélnünk kellene, hogy Magyarország gazdasági megerősö* Sajtóhiba volt a Jogállam 1927. évi 151. lapján, hogy e sorozat í. s/ámának j élezte Dr. D. Michel könyvét. Ez más (ott meg is jelölt) kiadványsorozatba tartozik