Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám - Szovjet-Oroszország büntetőjoga

228 JOGGYAKORLAT. JOGGYAKORLAT. Külföldi jogesetek. I. Ausztria. 1. Tiltott, de érvényes ügyletből eredő kötelezettségért vállalt kezesség. Alperes kezességet vállalt a felperes részére a főadós által kötelezett devizák szállításáért. A felperes által a kezességvállalás alapján indított perben arra hivatkozott, hogy a kezesség hatálytalan, mert az a kötelezettség, mellyel a kezességet vállalta, tiltott devizaügyletből ered, már pedig az érvényes kezesség feltételezi, hogy az alapkötelezettség megengedett tárgyú legyen. (Optk. 1350. §.: «Kezeskedni nemcsak őszietekért és dolgokért, "hanem megengedett cselekvények és mulasztások iránt is lehet...» Mind a három fórum marasztaló ítéletet hozott. Az ítéletek indokolásai kiemelik, hogy a kezesség érvényességéhez az optk. 1350. §-ában megkívánt «megengedettségig a magánjogi érvényességet jelenti; már pedig a devizajogi tiltottság — az osztrák bírói gyakorlatban régóta kialakult felfogás szerint — csupán közigazgatási és büntetőjogi természetű : a devizarendszabályok értelmében tilos ügylet miatt a feleket a politikai hatóságok felelősségre vonhatják, rájuk büntetést szabhatnak ki, de ez önmagában véve nem teszi az ügyletet magánjogilag érvénytelenné. Minthogy pedig a kezesség csak a főkötelezettség érvénytelensége esetében válik szintén érvénytelenné, alperes a kezességvállaló nyilatkozat alapján felelős. (Rechtsprechung, 1927 febr. 28.) 2. Képviselő vagy fél) Az alperes az ellene pénzfizetés iránt indított perben azzal védekezett hogy a felperesnek nincsen aktív legitimációja, mert a követelés alapját képező ügyletet nem ő, hanem két üzlettársa kötötte a maguk nevében. A bíróságok megállapították a felperes perlési jogát a következő érvelés alapján : azt a kérdést, hogy valaki az ügyletkötésnél a maga vagy a más nevében lép-e fel, ha magában az ügyleti nyilatkozatban erre vonatkozólag támpont nincsen, a körülmények szerint kell elbírálni. Ha az utóbbiakból kitűnik, hogy a ténykedő cselekvései a jogi hatásoknak harmadik személyben való beállására irányultak, képviselet, ha az ellenkező tűnik ki a körülményekből, önnevébeni fellépés forog fenn. Oly vélelem azonban, hogy kétség esetén a fél a maga nevében fellépőnek tekintendő, nincsen. Természetes, — fejtik ki az ítéletek — hogy az ügyletek túlnyomó részénél, melyek harmadik személyekkel való minden vonatkozás nélkül köttetnek, nem kell a bírónak külön vizsgálnia, hogy a felek a maguk nevében jártak-e el. Mihelyt azonban oly személyek cselekvéseiről van szó, akik helyzetüknél, konkrét viszonyaiknál fogva mint mások képviselői jöhetnek tekintetbe, meg kell vizsgálni, nem forog-e fenn képviseleti ténykedés ? Ebben a kérdésben pedig a ténykedő belső akaratán felül — éppen úgy, mint egyéb jogügyleti magatartásoknál figyelembe jön az is, hogy a forgalmi jóhiszeműség feltételezése mellett, hogyan szokták az ily magatartásokat értelmezni s miként érthette azokat józan felfogás mellett a másik fél. (Rechtsprechung, 1927 február 28.) A határozat a képviseleti viszonynak a mai jogokban mindjobban tért hódító külsőleges felfogását túlságosan messzemenően formulázza, mikor kétségbevonja a képviseletet prima vista kizáró jogi vélelem létezését. Ha