Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Törvény és bíró

TÖRVÉNY ÉS BÍRÓ. 13 hatalom a nemző, s épp ezért lehet beszélni arról, hogy bizonyos rokonvonás van a törvény és a bírói ítélet között, de mégis sokkal több a kettő között a különbség. A törvénynek csak egy arca van, mindég a jövőbe néz, a jövő számára beszél és a ténybeli eshetőségek keretein belül számol a géniuszokkal és nem a speciesekkel, addig a bírói ítéletnek Jánus arca van, egyik szemével a múltba tekint, fixírozza a múltban történt tényeket, és mert azt tapasztalta, hogy a múltban valami történt, azért hozta meg a bírói ítéletét úgy, amint azt meghozta. Ezen ítélet azonban a jövő számára szól, pro futuro rendezi, szabályozza a peres felek jogi helyzetét és magatartását, mert azt akarja, hogy a konkrét speciális ügy és jogviszony jövőre az ítéletben kimondott módon legyen rendezve. Ez áll úgy a deklaratív, mint a konstitutív ítéletekre egyaránt. A törvény parancsszava azonban hatalmasabb, mint az ítélet parancsa, mert a törvény mindenkinek szól. Cicero mondotta már: leges su sunt inventse, quae cum omnibus semper una ad que eadem vojce loquerentur ; a törvények célja, hogy az események összességét szabályozzák, tartalmuk tehát általános jellegű. A jogerős ítélet csak a felek közt hatályos, jus facit inter partes, csak egy konkrét ügyet szabályoz és így tartalma speciális jellegű. A törvényhozó vizsgálja az életviszonyokat, a társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális stb. viszonyokat, és szuverén módon hozza meg a törvényi jogszabályt, mert azt tartja, hogy az életviszonyok így lesznek legjobban szabályozva. A bíró nem szuverén, mert ítélete meghozatalánál függ a törvénytől, a szokásjogtól és a rendelettől. Az állami főhatalmak szigorúan el vannak egymástól választva, és valamint a törvényhozás nem gyakorolhat magánjogi perekben bírói hatalmat, éppúgy a bíróság sem gyakorolhat íteletében törvényhozói hatalmat, nem alkothat általános kötelező szabályokat. A Kúriának döntvényei és jogegységi határozatai szintén nem tekinthetők általánosan kötelező jogszabályoknak, ezeknek kötelező ereje csupán a bíróságokra terjed ki. Azért, hogy a bíró nem törvényhozó, hogy nem alkothat önálló, mindenkit kötelező jogszabályokat, nem szabad azt gondolni, hogy a bírói tevékenység igen egyszerű és könnyű feladat, mondván, hiszen csak azt kell a bírónak elrendelni a konkrét ügyre vonatkoztatva, amit már előtte jól átgondolt a törvényhozás, midőn törvényi jogszabály alakjában egész általánosságban rendelkezett. Tudjuk, hogy a bíró feladata egyike a legnahezebben megoldható feladatoknak és nem áll meg a logikai subsumtio kérdésénél, aminthogy sokszor ennél az etappnál meg sem állhat. A bíró feladata a konkrét esetet elbírálni, de igen sokszor nem áll a bíró rendelkezésére megfelelő azon jogszabály, amely alkalmazandó lenne. Köztudomásúlag a legkörültekintőbb módon elkészített törvény sem képes kielégíteni a jogkereső közönségnek ezerféle igényeit. A törvény, amint már jeleztem, gondoskodik a jövőről Bülow szavai szerint «Ein Stück irdischer Vor-