Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1927 / 4-5. szám
BÍRÓI GYAKORLAT. hamis pénznek valódi gyanánt való forgalombahozása. Ennek beigazolása nélkül csupán a K. Btk. 55. § állapítható meg. E megállapítás kissé formalisztikus és a köztudomású tényeket negligálja. A pénzhamisítás célja száz eset közül 99 és egy fél esetben, hogy az utánzat forgalomba hozassék. E célzat egyébként a készítés módjából, a megrendelő személyéből, a nyomdaberendezésre fordított nagy költségekből, az utánzatok mennyiségéből is következik. Éppen az a ritka eset, amikor ez a cél nem forog fenn, s így a bizonyítás súlypontjának e kivétel beigazolására kell helyeződnie, nem pedig egy nyilvánvaló körülmény firtatására. A bíró sem zárkózhatik el annak ismeretétől, amit mint magánember világosan lát, t. i. hogy passzióból vagy muzeális célra forgalomban levő bankjegyet aligha hamisítanak, pláne nagy mennyiségben. A 203. §-ba ütköző pénzhamisítás bár esetenként alkalmas lehet arra is, hogy a magyar állam hitelét sértse, a cselekmény nem ütközik a A. T. V. 8. i;-ába, mert ez az eredmény a vádlottak cselekvőségétől független körülmények nyomán áll elő. Halmazat megállapítható nem lévén, a súlyosabb minősítés alkalmazandó. (203. §.) 2}2. §. Jogegységi döntvénnyel (ló. sz. B. T 104.) határozott a C. abban a kérdében, hogy a férj a feleségén elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt a magánindítványt a házassági életközösség tartama alatt a saját (férji) jogán a nejének törvényszerű meghatalmazása nélkül is joghatályosan megteheti-e r A C. igenlő álláspontját, a magánindítvány lényegét, valamint a férjnek, mint sértettnek helyzetét mélyrehatóan boncoló okfejtéssel alapozza meg. E bűncselekménynél társtettesség megállapítását mellőzte a C. azzal szemben, aki a tett helyére vonszolta és ott lefogta a nőt, amelyen a bűncselekmény másik szereplője erőszakot követett el. A bűnsegédi minősítést helyteleníti Finkey Ferenc (B.T. 107.) és a C. gyakorlatával ellentétben, tettestársi tevékenységet lát fennforogni. Ezt az álláspontot utóbb teljes mértékben el is fogadja a C. III. tanácsa, kimondva, hogy erőszakos nemi közösülés bűntettében tettestársak mindazok, akik az előzetesen nyilvánított egyetértő szándéknak megfelelő akarategységben a bűntett tényálladékához tartozó elkövetési cselekedetet — ellenállás tettleges lenyügözését előidézett erőszakot — hajtják végre. (B. T. 129. old.) Lásd e határozathoz Finkey F. ugyanott közölt megbeszélését. 2-'<>. §. Egy ugyancsak az érdeklődés központjában álló üggyel kapcsolatban döntés alá került az a vitás kérdés is, mennyiben tényálladéki eleme a gyilkosságnál a használt eszköznek az emberi élet kioltására való alkalmassága. Az emberölésben való bűnösség kimondását a C. szerint csupán a feltétlenül alkalmatlan eszközzel való kísérletezés zárja ki. Ilyen pedig az az eszköz, amely a szándékolt eredményt soha, semmi körülmények között sem hozhatta volna létre ; viszonylag alkalmatlan eszközről pedig akkor lehet szó, midőn a használt eszköz a szándékolt eredményt előidézni rendszeresen alkalmas, az adott esetben az eredmény mégis elmaradt, de csak azért, mert valamely hozzájárult körülmény, esetleg valamely véletlenség a kívánt eredmény bekövetkezését megakadályozta. Pl. ha az emberélet kioltására alkalmas bomba azért nem robbant fel, mert a bombába helyezett gyutacs véletlenül a fojtásra használt petróleumos rongy ráncai közé került. Ugyancsak megállapíttatott a bűnösség, midőn a küldött pokolgép azért nem robbant fel, mert a felrobbanáshoz a csomag szétbontása lett volna szükséges, ez-t pedig a címzett nem foganatosította. Nézetünk szerint jelen esetben az alkalmatlan eszköz fogalmának