Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Törvény és bíró

IO DF PAP JÓZSEF A svájci polgári törvénykönyv i. art. így szól: Das Gesetz findet auf alle Rechtsfragen Anwendung, für die es nach Wortlaut oder Auslegung eine Bestimmung enthált. Kann dem Gesetze keine Vorschrift entnommen werden, so soll der Richter nach Gew ohnheitsrecht, und so auch ein solches fehlt, nach der Regei entscheiden, die er als Gesetzgeber aufstellen würde. Er folgt dabei bewehrter Lehre und Überlieferung. Amint láttuk fenntebb, a magyar tételes jog intézkedik arról, hogy nálunk a bíró kötve van elsősorban a törvényhez, aztán a törvényes rendeletekhez és a törvényerejű szokáshoz. Mit kell az alatt érteni, hogy a bíró a törvények szerint tartozik ítélkezni ? Itt két hatalmas irányzat küzd egymással szemben, az egyik a technikus a törvényi jog alkalmazás, a másik a kötetlen, a szabadon megalko tott, a bíró által ad hoc teremtett jogszabály alkalmazása. Az első felfogás a történelmi iskola tanaiból indul ki, a második az észjogi, a természetjogi iskola tanaiban keresi létjogosultságának a forrásait. A történeti iskola szerint a jogtörténeti fejlődés és nem filozófiai elgondolás eredménye, s épp azért a jognak a lényege nem elvontan, hanem csupán a történeti kutatás útján ismerhető fel. A természetjogi iskola azt tanítja, hogy a természeti jog vagy az észjog azon jogtételeknek az összesége, amelyek nem valóságos úgynevezett tételes jogforráson (törvényrendeleten, törvényszerű szokáson) alapulnak, hanem mint az emberi természetnek megfelelő tételek az ész parancsán. Az észjog tudás, gondolkodás, elmélkedés eredménye nem érvényes jog, hanem a jogeszmének bölcselkedés útján megalkotott képe, mely természetesen annyiféle, ahányan a jog eszméjéről különféleképpen gondolkodnak. A német jogban és a francia jogban igen gazdag irodalom fejlődött ki abban a kérdésben, megfelelhetnek-e a bíróságok nemes, nagy és fontos feladatuknak akkor, ha csak a törvény alapján bíráskodnak, avagy feljogosítandók-e az államhatalom által, hogy új jogszabályokat teremthessenek. (Freie Rechtsfindung, libre recherche.) A konzervatívabb felfogás azon az állásponton van, hogy a törvényi jogot kell alkalmazni. A törvénynek nem ugyan a betűjét, hiszen ez célra nem vezető és kerülendő betüjogászat lenne, de a törvénynek az értelmét, vagyis azt, amit a törvényhozó gondolt, amidőn a törvényt megalkotta. Azon kereten túl, amelyre a törvényhozó kimutathatóan gondolt, a bíró nem mehet. Figyelemmel kell lenni tehát a törvény magyarázatának összes szabályaira, a törvény előmunkálataira, vagyis a miniszteri indokolásra, az országgyűlés bizottságainak jelentéseire, a kormányférfiaknak a parlamenti tárgyalás alatt tett nyilatkozataira, a törvény meghozatala alkalmával uralkodó úgy külföldi, mint belföldi nézetekre, a hasonló külföldi törvényekre,