Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. megoldásának. A kir. Kúria más esetben (mely csak 1927-ben jelent meg, MD. XX. 25. sz.) ugyancsak a szovjetházasság non-existentiája mellett foglalt állást, de sokkal mélyebbreható okból. A Kúria szerint a szovjetházasság azért nem házasság, mert szabályozása a házasság külső formájában oly intézményt takar, amely nem felel meg a házasság fogalmának. A házasfelek a szovjetjog szerint nem kötelesek házassági életközösségben élni, és bármelyikük egyoldalú bejelentéssel megszüntetheti a házasságot. Az ilyen viszony csakugyan más tartalmú, mint az európai művelődésben élő nemzetek házassága, és így indokolható, hogy az ilyen kötés ne vonja maga után — legalább a házastársak viszonyában - a hazai jog alkalmazása körében az itteni házassághoz fűződő joghatásokat. Végre is bajos a magyar állampolgárt ily kötés alapján olyan jogi kötöttségnek alávetni (pl. a házasság felbonthatósága tekintetében), amely a kötés helyének törvénye szerint ismeretlen. Különösen feltűnő ez abban az esetben, amikor a magyar hadifogoly idehaza feleséget hagyott hátra és a szovjetjog szerint házasságnak nevezett időleges viszonyra lépve, itthon a bigámia büntető jogkövetkezményei alá esnék. Egyébként ez a példa is mutatja, hogy a nemzetközi jogi érintkezés heterogén művelődésű nemzetek között milyen bonyodalmakkal jár. 5. Tévesnek kell jeleznünk a kir. Kúriának azt a döntését (P. III. 6501/24., MD. 3.); mely szerint elmebeteg házastárs ellen egyáltalán nem lehetne házassági bontópert indítani. Hogy az elmebeteg házastárs a ht. alkalmazásában vétőképtelen, hogy tehát elmebetegségében elkövetett cselekménye nem szolgálhat bontó okul, az a ht. 127. § alapján vitán felül áll. Hogy azonban a házastársnak beszámítható vétkes cselekmény alapján ne lehetne ellene bontópert indítani, ha időközben elmebeteg lett: az egyenesen ellentmond a Pp. 64 $. és 65 1. §-ainak, amely feltételezi, hogy a bontóperbeli alperes elmebeteg is lehet (1. e kérdésről Szentirmay, Jogállam 1926. 2. f. Szladits Jogt. Közi. 1926. 6. f.) 4. Nagyon érdekes kiterjesztése a névhe; íűződő személyiségi jognak MD. 2. (P. III. 6417/24.) Eszerint nem lehet a volt férjet elzárni attól, hogy volt feleségének az ő neve használatától bírói ítélettel való eltiltását kérhesse akkor, ha volt felesége a házasság felbontása után oly botrányos viselkedést tanúsít, amelynél fogva volt férje nevének további viselése az utóbbi érdekeinek nyilvánvaló sérelmével járna. Az egészen új tétel szerint a nő névviselési jogának ez az elvesztése nem valami specifikus érdemetlenségi következmény, hanem a férj név-