Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

IRODALOM. i s1 5 4. Dr. jur. E. Höpler és dr. meci. P. Schilder: Suggestion und Strafrechtswissenschaft. (89. 1.) A jogászszerző (egyike a sorozat szerkesztőinek az egyéni és tömegszuggesztiónak jelenségkörével foglalkozik kriminiológiai szempontból. Főleg a szuggerált vagy hipnotizált egyénnel elkövetetett, másfelől az ilyen egyénen magán a szuggeráló vagy hipnotizőr részéről elkövetett (pl. szexuális) bűncselekmények s az e körüli büntetőjogi felelősségek érdeklik. Egyes, részletesen ismertetett, megtörtént bűnesetek tárgyalása instruktív, de általában túlságosra látszik értékelni a vizsgálata tárgyává tett jelenségek szerepét. Elvégre minden felbujtó lelkihatás*al van a felbujtottra ; éles elhatárolások lennének szükségesek. Behatóan taglalja a szuggesztiónak a fennálló (osztrák anyagi büntetőjog szerinti méltatását, valamint a bűnvádi eljárás azon törekvéseit, hogy a tanukat az esküdteket megóvják az objektív igazmondást hátráltató szuggesztív befolyásoktól. Az orvosszerzőtől származó rész pszichoanalitikus alapon kidolgozott tágabbkörű lélektanát óhajtja adni a szuggesztiónak és a meggyőzésnek, beállítva a tárgyalt speciális kérdést a lelkitörténetek általánosabb köreibe. Aki bizonyos fokig már beleolvasta magát a freudi iskola müveibe, sok érdekeset fog felfedezni ebben a tanulmányban, amit — ha szükségét látja — lefordíthat magának hétköznapi nyelvre is. Feltűnő, hogy egyes lényegesebb pontokon a füzetben egymás mellé állt két szerző diametrálisan eltérő, bár diszkréten jelzett eredményekre jut. A jogász pl. helyeslően referálja (42— 44. 1.) a hipnotizálásban álló erőszakkal elkövetett n. közösülésért történt elítélést, az orvos odakonkludál (89. 1.), hogy «aki olyan körülmények közt hagyja magát hipnotizálni, amelyek szexuális előnyök elérését teszik lehetővé, az a másiknak szexuális cselekményét előresejtéssel óhajtotta, ha ugyan nem egyenest provokálta». 5. Dr.jur. el med. D. Michel: Das SchmerYproblcm und seine forensische Bedeutung. (Wien, J. Springer, 1926. 141. 1. — A Gleispach-féle Kriminologische Abhandlungen sorozatában.) Szerző a törvényszéki orvostan docense Grácban. Munkája a problémának széles keretekben tartott orvosi kidolgozása után a fájdalomnak a jogban és a bíróság előtt bírt jelentőségével foglalkozik. A büntetőjogot számos ponton érdekli az, mily foka a fajdalomnak forgott fenn a konkrét esetben (beszámíthatóság kizárása ? gyermekülés, testi sértés stb.) ; a magánjognak is vannak érintkezései ezzel a kérdéssel (pl. baleseteknél, a debitum conjugale-ra való képtelenségnél 1. Kiéleződik a fájdalom tényének a betegségi, sérülési processzusoktól különállása az utóbbiakon kívül is követelhető «fájdalomdíj)) (Schmerzensgeld körül, ami a nemvagyoni kárért igényelt vagyoni elégtétel ősformája. Nem árt a jogászok figyelmét ideterelni, amikor már a vagyoni kártérítés megítélésénél is bizonyos szűkkeblűség szokott uralkodni. Egyébként is érdeme a munkának, hogy teljes összefüggésben tárja fel azokat a tudnivalókat, amelyek a konkrét jogesetekben csak szilánkonkint kerülnek bíró és ügyvéd elé. Felhívás. Felkérjük a^on olvasóinkat, kik előfizetésüket még nem újították meg, hogy előfizetési díjat beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap küldésében fennakadás ne álljon be.