Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

140 IRODALOM. A bérlő halála után örököse, az alperes, tárgyalásokat kezdett a felperessel a bérlet megszüntetése iránt. E tárgyalások eredményeként megegyezés létesült a felek közt, melyben a felperes kijelentette, hogy amennyiben alperes a bért 1925 március 25-ig járó időre megfizeti és 1925 február végén a bérleményből eltávozik, a felperes felmenti őt a szerződés alól (willing release him). A bérlet tartama alatt, de még a fenti megállapodás előtt a bérlő különböző szerződésellenes cselekményeket végzett a bérleményen; ezek miatt követelt a felperes kártérítést. Az alperes a fenti ügyletszüntető megállapodással védekezett, melynek értelmében a felperes Őt szerződéses kötelezettségei alól felmentette. Hivatkozott az Ex Parié Allén esetben hozott ítéletre, mely szerint, «ha egyszer a bérletet a felek megszüntették, a bérlő szabadul minden felelősség alól». A bíróság természetesen nem fogadta el ezt a védekezést és marasztaló ítéletet hozott. Az eset angol kommentátora (T. E. L., Quarterly Law Review, 1927 január) idézi Earl of Halsbury L. C. egyik mondását, mely jellemző fényt vet arra a mérsékletre, mellyel az angolok joguknak híres alaptételét, hogy (sci precedens törvény*, kezelik: «Minden ítéletet úgy kell tekintenünk, hogy az a konkrété bebizonyított vagy bebizonyítottnak vett tényállásra van szabva, ezért az ítéletekben használt kifejezések általánossága nem jelenti, hogy ezek ilyen formában általános jogot is alkotnak, hiszen ezeket a kifejezéseket a speciális tényállás uralja és sugallja. . .» A haszonbérbeadó jogai rögtöni hatályú felbontás esetén. A haszonbérbeadó perelte a haszonbérlőt az ingatlan visszabocsátása iránt a haszonbérlő által elkövetett oly szerződésszegés miatt, melynek folytán a haszonbérbeadó a szerződés alapján jogosítva van a jogviszonynak egyoldalú, rögtöni hatályú megszüntetésére. Követelte egyszersmind azoknak a hasznoknak a kiadását, melyeket a haszonbérlő a szerződésszegés napjától kezdve szedett az ingatlanon. A bíróság kötelezte a haszonbérlőt az ingatlan visszabocsátására, a hasznokat azonban csak a kereset beadása napjától kezdve ítélte meg a felperesnek, azzal, hogy a szerződésszegés elkövetésétől addig az időpontig, míg a felperes szerződéses jogait érvényesítette, tehát a pert megindította, a bérleti viszony még fennállott; erre az időre tehát a haszonbérbeadó csupán a bért követelheti. (The Law Quarterly Review, 1927 január.) A határozat szakítást jelent az eddigi angol gyakorlattal, mely a rögtöni hatályú felbontás jogának gyakorlását a szerződésszegés időponijára visszaható erejűnek tekintette. A régi gyakorlat az angol jognak azzal az ősi tételével függött össze, mely szerint a bér megfizetésére irányuló követelés és a bérlet felbontására való jog. mint egymást kizáró, alternatív hatalmasságok illetik a bérbeadót; a szerződésszegést követő időben lejárt bérrészlet elfogadása pedig a felbontás jogáról való lemondást jelenti. Közli: Dr. F. L. IRODALOM. Dr. Kovács Marcel, nyug. kir. kúriai bíró : A polgári perrendtartás magyarázata. /Második kiadás; 192J. Első fü\ei. Budapest, 1. Csaba utca //c. Jogtudományunk fiatal ágának, a perjognak egyik legszebb irodalmi hajtása új virágnak indult. Egy évtized megrendítő kábultságából ébredezve nem köznapi eseményt regisztrálunk, amidőn emelkedett érzéssel arról számolunk be, hogv dr. Kovács Marcel perjogi kommentárjának második kiadása sajtó alá, első füzete már nyilvánosságra került.