Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

JOGGYAKORLAT. telheti, ha igényének érvényesítésében tőle nem függő, vagy a kötelezett cselekményére visszavezethető okból volt akadályozva. (Kúria 1927 jan. 26. P. II. 6444/1925. sz ) Valorizálás már eldöntött per után perújítással. 1911. évi június hó 11. napján indított és csak 1924. évi december hó 31. napján befejezett perben a felperes nem kért átértékelést. Abban a perben tehát nem is dönthettek a felett, hogy van-e joga a felperesnek ahhoz, hogy az ő kereseti követelése a magyar korona értékének időközi leromlása folytán s ennek tekintetbe vételével átszámítva (valorizáltan) ítéltessék meg. A m. kir. Kúriának gyakorlata szerint azonban, magának a puszta fizetési késedelemnek ideje alatt beállott koronaromlás elegendő alap az átértékelési igény érvényesítésére és ezt a felperes perújítási keresettel is szorgalmazhatja, mert jólehet az előző perben nem is keletkezhetett oly jogeiős ítélet, amely csakis perújítási keresettel volna megtámadható, a magyar korona időközi leromlása folytán nem zárható el a hitelező attól, hogy a pénzromlást, mint az alapperben hibáján kívül nem használt új bizonyítékot érvényesíthesse. (Kúria 1927 jan. 20. P. III. 3403/1926. sz.) 75° o-os valorizáció rosszhiszemű védekezés folytán. Az átértékelés mértékét illetően alperesnek a követelés alapjával szemben nem jóhiszemű védekezése folytán a koronaromlás következményének kivételes körülmények fennforgása nélkül rendszerint alkalmazandó egyenlő arányú megosztásától való eltérés mutatkozott, az adott esetben indokoltnak s ezért és mert másfelől a tapasztalat szerint a pénzromlás mindenkit sújtott és így felperesnek sem állott volna módjában a kártérítés összegét a pénzromlás következményétől egészen mentesíteni, a kir. Kúria a valorizáció aránykulcsát 75 °/c-ban határozta meg. (Kúria 1927 jan. 22. P. IV. 2923,(,126. sz.) A hitelező perlési késedelme csak a valorizáció mérvére lehet befolyással. A valorizálásnak nem előfeltétele az adós fizetési késedelmének a vétkessége, hanem annak alapja a fizetési késedelem ideje alatt bekövetkezett pénzromlás. Viszont annak a körülménynek, hogy a hitelező a keresetét nem azonnal a lejárat után adja be, a valorizálás szempontjából jelentősége nincs, hanem ez a körülmény nagyfokú és indokolatlan perlési késedelem esetében csak a valorizálás mértékére lehet kihatással. (Kúria 1927 jan. 12. P. IV. 1904/1926. sz.) A kegydíj is az 1926: XVI. tc. értelmében valorizálandó. Habár a kegydíj keletkezésére nézve nem azonos jogi természetű a nyugdíjjal mert a nyugdíj rendszerint szerződésen vagy az ennek kiegészítő részeként jelentkező nyugdíjszabályzaton alapszik, míg a kegydíj önkéntesen vállalt szolgáltatás, de mindig a teljesített szolgálatokra való tekintettel, minthogy azonban mind a kettő ugyanazt a célt szolgálja, amennyiben a megélhetés biztosítását célozza s minthogy továbbá az alperesi vállalat az említett kegydíjat a felperes részére hosszabb időn át szolgáltatta s legutóbb is 1^0,000 K havi összegben továbbra is megajánlotta; kétségtelen, hogy a felperesi kegydíj oly nyugdíjtermészetű járandóság, amelyet az időközben életbelépett és a 24. §-a szerint ebben a perben is alkalmazandó 1926. évi XVI. tc. 1. íj-a értelmében át kell értékelni. (Kúria 1927 január 19. P. II. 4093/1926. sz.' A nyugdíjvalorizációs törvény hatálya. — Perköltség kérdése. Az 1926. évi XVI. tc. 14. § értelmében az arányszám szerint átértékelés e törvény életbelépése előtt egy évnél nem régebben esedékessé vált járandóságokra is kiterjed. Az életbelépését egy évnél hosszabb időt megelőző időre járó