Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A korrekcionalizált vétség elévülési határideje

I IO D? FINKEY FERENC A KÖRREKCIONALIZÁLT VÉTSÉG ELÉVÜLÉSI HATÁRIDEJE* Részlet dr. Finkey Ferenc, koronaügyész helyettes felszólalásából a m. kir. Kúria 1927 január 14-én tartott büntető teljes ülésén. Az 59. sz. T. H. elleneseinek két főérvük van. Egyik az, hogy a T. H. helytelen elvi alapon nyugszik, mert az a tétel, ami e döntvény indokolásában olvasható, mely szerint a korrekcionalizált vétség olyannak tekintendő, mintha már elkövetésekor is vétség lett volna, ellenkezik a tényálladék fogalmával s ez a tétel határozottan dezavuálva is lett a 90. sz. T. H. által, mely a 2. sz. döntvényt éppen azzal az indokolással változtatta meg, hogy a bűntett és a vétség alkotó elemeit a törvény állapítja meg, azokon a bírónak sincs joga változtatni. Erre az érvre sietek kijelenteni, hogy ezt az utóbbi jogi felfogást magam is osztom. Készséggel elismerem, hogy az 59. sz. T. H. indokolása nem szerencsés. Az a felfogás, miszerint a korrekcionálizáció folytán a bűntett tényálladéki elemei is megváltoznak, téves és tarthatatlan. Ennek az elismerése azonban nem azt teszi, hogy a döntvény érdemi része is helytelen lenne, hiszen a döntvényekben is éppúgy mint a törvényekben — nem az indokolás a lényeg, hanem a rendelkező rész. A 2. sz. T. H. eltörlése mindenesetre helyes volt, mert ennek a döntvénynek nemcsak az indokolása, de az érdemi része is eredendő hibában szenvedett. A 90. sz. T. H. helyesen jelentette ki, hogy a súlyos testi sértés bűntette miatt, ha a bíró a Btk. 92. §-ának alkalmazásával börtön helyett fogházat szabott ki, amikor tehát a cselekményt vétséggé korrekcionalizálja, a fogházon kívül pénzbüntetés már nem szabható ki, mert ez a mellékbüntetés csak az eredetileg is vétséget képező cselekményre van előírva a 302. ij-ban. A 2. sz. T. H.-nak ezzel ellenkező döntése azon a téves elméleti kijelentésen nyugodott, hogy a korrekcionálizáció folytán a bűntett tényálladéki elemei is átváltoznak vétségiekké, ezt dezavuálta a 90. sz. T. H. s ezért kellett a 2. sz. döntvényt mindenestől eltörölni. Az 59. sz. döntvénynek azonban egészen más a tárgya, mint a 2. számúnak volt. Itt nem a büntetési nemekről, nem a cselekmény eredeti tényálladékához kapcsolódó valamely kérdésről van szó, hanem a büntető eljárás elévüléséről, tehát egy olyan kérdésről, ami a tényálladék törvényes kellékeitől függetlenül, a konkrét büntetés nagysága alapján állapítandó meg. Ennek a két döntvénynek a sorsa tehát egyáltalán nincs egymáshoz kapcsolva, mert más-más kérdésre vonatkoznak. A 59. sz. T. H. amint megállott a 2. sz. mellett, úgy megáll a 90. sz. mellett is. Azért mert az 59-iknek az indokolása, szerzőjük azonossága folytán, hasonló kijelentéseket * A kir. Kúriának ^9. sz. büntetőjogi döntvénye kimondotta, hogy a Btk. 92. §-a alapján vétséggé minősített bűncselekmény is a ioó. § második bekezdéséber. előírt j év alatt évül el. Ennek a döntvénynek az indokolását maga Csemegi Károly, a Btk. javaslatának nagynevű szerzője készítette. E döntvény eltörlésére 19115-ben tétetett először indítvány a kir. Kúrián, ekkor azonban az indítvány — Vargha Ferenc nagyszabású beszédének a hatása alatt nem nyerte meg a többséget, így a döntvény életben maradt. 1926 decemberében az egyik büntető tanács ismét indítványt tett a döntvény megváltoztatására. Ezt a megváltoztató indítványt az 1927 január 14-én tartót; büntető teljes-ülés a 94. számú büntető döntvényben magáévá tette. S^erk.