Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A telekadósságról

IOÓ Dí NIZSALOVSZKY ENDRE nyer arra. hogy kielégítési jogának megnyíltakor, a lekötött dolog e jog gyakorlása végett valóban rendelkezésére fog állani.* Ami a telekadósság megalapítását megelőző jogi folyamatot illeti, két eset lehetséges. Vagy úgy történik a telekadósság megalapítása, hogy valamely jogügylet létesítésekor az egyik fél javára közvetlenül telekadósság alapíttatik, vagy pedig úgy, hogy a teiekadósság megalapítása előtt bizonyos személyes követelés már fennáll és a telekadósság megalapítása egyszersmind ennek a már meglévő személyes követelésnek a megszüntetését eredményezi, vagyis a datio in solutum jellegével bír. Mindkét esetben világosan látszik, hogy a telekadósság voltaképpen önálló jogtárgy s a telekadósság megalapításával a szerződő tulajdonos voltaképpen már a maga kötelezettségét teljesíti. Hogy az ingatlantulajdonosnak a felelősség ily módon korlátozása érdekében állhat, ahhoz nem férhet kétség s a gyakorlati élet azt mutatja, hogy az ingatlanra hitelt nyújtó fél sokszor nem is számít a kölcsön feltételeinek megszabásánál az adós egyéb vagyonára, ezzel szemben azonban a követelés az adós személv; hitelét mégis korlátozza, mert a hitelező választásától függ, hogy a kielégítés keresésekor jelzálogjogát fogja-e gyakorolni, vagy az adós egyéb vagyonára vezet végrehajtást (J. 41. §). A tulajdonosnak nyújtott eme kedvezőbb jogállással szemben viszont a telekadósság jogosítottjának a jogállása is kedvezőbb, mint a közönséges jelzálogjog esetében a hitelező jogállása, amennyiben az alapul fekvő jogviszonyból származó ellenjogokat a jóhiszemű szerzővel szemben egyáltalán nem lehet érvényesíteni (8$. §), még a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének egyébként fennálló korlátai között sem. IV. További kérdés, hogy a telekadósság milyen gazdasági cél megvalósítására alkalmas. Erre a kérdésre a feleletet már csak a telekadósság részletes szabályai alapján lehet megadni. Hogy a telekadósság a részletes kiépítéséhez képest mennyire különböző célokat szolgálhat, annak jellemzésére elég a német és a svájci ptk. rendszerét szembeállítani. A német ptk. telekadósságát téve vizsgálódása tárgyává, a magyar ptk. első szövegének indokolása (II. kötet 672.1.) a telekadósságol veszedelmesnek tartotta, mert túlságosan könnyű hitelszerzésre alkalmas eszköznek látta, amely olyan esetben is az ingatlan megterhelésére ösztönzi a tulajdonost, amikor a megterhelés nem mellőzhetetlenül szükséges és így földbirtokos osztályunk nagy részének könnyelműsége mellett, a földbirtok eladósodását eredményezhetné. Ez a felfogás kétségkívül a B. G. B. 1196. §-án alapul, amely a telekadósságnak a tulajdonos javára megalapítását is lehetővé teszi * Nézetem szerint a J. szövegének a ptk. szövegébe beillesztésekor megfontolást érdemel, nem kellene-e a közönséges jelzálogjog és a telekadósság közötti határvonal elmosódásának megakadályozása érdekében a német indokolás álláspontjának megfelelően (Motive III. 611. 1.) kifejezetten kimondani, hogy olyan esetben, amikor az adós felelőssége az ingatlan vagyonra van korlátozva, az ingatlanon ne is lehessen közönséges jelzálogjogot, hanem csak telekadósságot alapítani.