Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A telekadósságról

A TELEKADÓSSÁGRÓL. ból kielégítés tekintetében a követelésre is kiterjednek s a jelzálogjog jóhiszemű visszterhes szerzője a jelzálogi pert a mai jog szerint is annak ellenére meg fogja nyerni, hogy az ingatlan tulajdonosa bebizonyítja, hogy a személyes követelés megszűnt, feltéve természetesen a telekkönyvi elbirtoklási idő lejártát. A telekadósság megkülönböztetője a közönséges jelzálogjogtól tulajdonképpen nem is a kielégítés stádiumában lép fel, hanem a megalapításkor és abban a lehetőségben nyilvánul, hogyha telekadósság megalapításakor a tulajdonossal szemben a telekadósság megalapítására irányuló — de szintén nem feltétlenül szükséges — követelésen felül egyáltalán ne is legyen személyes követelés, vagy ha van, az éppen a telekadósság megalapításával megszűnjék. Ez a lényeges kritérium egész élességgel a J. 81. §-ának második bekezdéséből tűnik ki, amely a közönséges jelzálogjog szabályait a telekadósságra arra az esetre terjeszti ki, ha abból, «hogy a telekadósságnak személyes követelés nem előfeltétele, más nem következikn. Minthogy a javaslattól ki nem zárt az az eset, ha a hitelezőnek telekadósság alapítása után is marad személyes követelése, meglehetősen hybrid jogi helyzetet eredményez, amely a közönséges jelzálogjog és a telekadósság közötti határvonalat elhomályosítja, az alábbiakban kizárólag a telekadósságnak személyes követelés nélküli tiszta formájával foglalkozom. A római jogi gondolkozásmódhoz szokott jogász előtt, aki a zálogjogot és a jelzálogjogot személyes követelés biztosítására szolgáló járulékos jogként ismeri, szinte megfoghatatlannak látszik az önálló jelzálogjog, amely mögül már keletkezésének percétől kezdve hiányzik a személyes követelés és bejegyzése mégis érvényes. Talán a jelzálogjog megszokott fogalmától lényeges eltérése folytán, didaktikai szempontból helyesebb is lett volna, ha a J. a telakadósságot nem vonja a jelzálogjog fogalma alá, hanem éppen úgy. mint a német ptk., vagy mint a telki terhet a magyar ptk. szövegei sui generis jogviszonyként szabályozza s a 81. 55 bevezető szavaiban «Jelzálogjogot akként is lehet alapítani...') kezdés helyett úgy adja a telekadósság fogalmát, mint az 1. § a közönséges jelzálogjogét, t. i. «A telekadósságnál fogva . . . •> Elvi szempontból azonban a javaslat megoldása ellen nem lehet kifogást tenni, hiszen a jelzálogjog a római jogi fogalomtól eddig is eléggé eltávolodott. A J. szövege mellett csak az fog bekövetkezni, hogy a fogalomból most már a járulékosság elmarad s az alapfogalmat éppen az új intézmény, a telekadósság fogja adni, az az eset pedig, amikor a telekből kielégíthető szolgáltatás éppen személyes követelés kiegyenlítésére lesz szükséges, már a jelzálogjognak egyik minősített esetévé, a személyes követelés differencia specifikává fog válni.* II. A germán jogé az érdem, hogy a személyes követeléstől független zálogszerű terhelési formát a régi időktől fogva a római jog recepciója ellenére fenntartotta és a modern jogrendszerekbe beillő módon kifejlesztette. Egyes német tagállamok jogában ugyanis, szemben a római jognak