Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - A polgári perrendtartás elleni támadások

A HÁGÁBAN TARTOTT IPARJOGVÉDELMI KONFERENCIA. JJ 4. Az Uniós s^er^ödés 6. cikke hosszas tárgyalásban részesült; ez a cikk, amely a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó 1881. évi madridi egyezmény (átvizsgálva 1900-ban Brüszszelben, igii-ben Washingtonban) 5. cikkével kapcsolatban áll, azt rendeli, hogy a származási országban bejegyzett védjegy az Unió többi országaiban úgy, amint van, bejegyzendő és oltalmazandó, fentartva azonban bizonyos okokat, amelyeknél fogva a belajstromozás megtagadható. Ezek a rendelkezések lényegben változatlanul megmaradtak. Csak a származási ország közelebbi megjelölésére abban történt megállapodás, hogy a megjelölésre nézve mérvadó legyen elsősorban a telep helye, ilyennek nem léte esetén a lakóhely és végül az állampolgárság. 5. A védjegyek előhas^nálati kérdése is nagy mértékben foglalkoztatta a konferencia illető bizottságát. Nálunk a bejegyzés nélkül használt védjegy kérdését és az azzal kapcsolatos jogokat az 1895. ^vi XLI. tc. 4. §. megfelelően szabályozza; és most, amióta nálunk a tisztességtelen versenyről szóló 1923. V. TC. hatályban van, ez a kérdés újabbi szabályozást alig igényel, mivel kétségtelen, hogy oly védjegy, amely nyilvánvalólag, habár belajstromozás nélkül is, hosszabb időn át használatban és közismert volt, másnak részére be nem lajstromozható, mert ez a forgalom tisztessége fogalmával össze nem egyeztethető. 6. A 10. cikk, amely a származás helytelen megjelölését tárgyasa, igen hosszú vitára adott alkalmat, amelynek rendén Franciaország azt követelte, hogy a helyzajzi megjelölés helytelen használata feltétlenül üldözhető legyen, amíg ezzel szemben mások az üldöztetést csak annyiban fogadták el, amenynyiben annak a tisztességtelen verseny elleni szabályok értelmében helye lehet; ennélfogva a vita meddő volt és a 10. cikk lényegben megmarad. 7. Igen érdekes volt a tisztességtelen verseny elleni védelem nemzetközi szabályozásának kérdése. Tekintettel arra, hogy több országban ez a kérdés törvényhozásilag szabályozva nincs és ezenkívül a meglévő törvényes szabályok is egymástól eltérők, elvileg elismerték, hogy a kérdés nemzetközi szabályozása igen kívánatos lenne. A részletes szabályozásnál azonban a konferencia messzire nem haladhatott, mivel a nézetek igen eltérők voltak. Dacára ennek, legalább egy általános klauzulában történt megállapodás, mely szerint tisztességtelen versenycselekménynek az a versenycselekmény tekintendő, amely az ipari vagy kereskedelmi forgalom helyes szokásaival ellenkezik. (1. Osterricth fent id. cikkét.) Az egyes cselekmények részletezésénél érdekes volt