Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

BÍRÓI SZERVEZETÜNK ÁLLAPOTA ÉS REFORMKERDÉSEI. $$ tábla és a Kúria tanácsban határoz és egyes bíró eljárásának a perrendtartást életbeléptető törvény (26. §) a polgári perrendtartásban nem szabályozott polgári ügyekben a törvényszék elsőfokú eljárásában általában csak annyiban engedett tért, ameny nyiben ily eljárásnak a korábbi jogszabályok (i8o8:X. tejérteimében is helye volt. Plósz Sándor javaslatának indokolása a társas bíróságok teljes mellőzését a vagyonjogi perek elsőfokú eldöntésénél időelőttinek és veszélyesnek tartotta. Sem a Pp. előmunkálatai során, sem a törvényhozási tárgyalások folyamán nem merült fel oly kívánság, hogy a törvényszék előtti peres eljárásban egyesbíró hozzon ítéletet. Ily kívánság csak az 1920. évben nyilvánult meg, amikor a háború és a forradalmak utáni viszonyok a bírósági eljárásban is éreztették kártékony hatásukat, a bíróságok munkaterhe szaporodott, hátralékuk növekedett és mivel személyzetszaporításra már akkor sem lehetett gondolni, a felügyeleti hatóságok azzal igyekeztek a bajon segíteni, hogy a perrel ne három, hanem csak egy bíró foglalkozzék és így a meglévő bírói munkaerő eredményesebben legyen kihasználható. Az egyesbírói eljárás első térfoglalásakor (1920. ápr. 22.) az ötszázezer koronát meg nem haladó értékű perekre, s a többi perben a perfelvételi tárgyalásra szorítkozott, minthogy azonban az eljárás gyorsítása s a munkateher apasztása tekintetében várt eredmény nem volt kielégítő, csakhamar kiterjesztették azt (1922. dec. 22.) a három millió koronát meg nem haladó értékű perekre, majd pedig (1923. júl. 6.) a törvényszéknél mint elsőfokú bíróságnál folyó minden perre is (kivéve a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915 : XVIII. tc. 2. §-ában említett pereket és azokat az ügyeket, amelyeket ülnök közreműködésével kell elintézni.) Az új intézmény annyiban be is vált, hogy a törvényszék ügymenete megjavult, bár nem a remélt mértékben, de ha azt kérdezzük, hogy ez az eredmény felér-e azokkal a hátrányokkal, amelyeket az egyesbírói eljárásnak általánossá tétele okozott, akkor igazat kell adnunk azoknak a keveseknek, akik ennek az intézménynek a kiterjesztését kezdettől fogva ellenezték. A hátrányok között legelőször a jegyzőkönyvvezető hiánya mutatkozott; míg azelőtt három bíróból álló tanácsnak elég volt egy jegyzőkönyvvezető, most minden egyesbírónak kellett volna jegyzőkönyvvezető; minthogy azonban jegyzőkönyvvezető, még díjnok vagy gépírónő formájában sem volt, a törvény (Pp. 243. §) határozott parancsa ellenére a bíró maga volt kénytelen jegyzőkönyvet írni.