Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az egyszerűsített semmisségi panasz

AZ EGYSZERŰSÍTETT SEMMISSÉGI PANASZ. 49 megjelenésében és következményeiben — a javaslatnak egyszerűsítő tendenciája szorosan összeforrott. Ez a rendelet — miután a hatálya alá eső ügyekben (eltérően az 1914. évi gyorsított bűnvádi eljárástól) a fellebbezést kizárta — a bűnpernek mentől gyorsabb befejezése érdekében megadta a Kúriának azt a jogot, hogy felülvizsgálja a ténymegállapítás helyességét és arra az esetre, ha a Kúria úgy találja, hogy a torvényszék ítéletében foglalt megállapítás iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt, feljogosította a rendelet a Kúriát a ténymegállapításnak nyomban való helyesbítésére, azzal a színvallással, hogy a helyesbítés a Kúriának nem a felek kezdeményezésén alapuló kötelessége, hanem kizárólag saját belátó felismerésétől függő joga. Miben áll a jogkiterjesztés e rendelet szerint? az 1914. évi rendelethez képest? Csupán az iratellenesség konstatálásában, ami nyilván túlhaladja a Bp.-ben és a Bpn.-ben gyökerező revizionális jogkört. A ténybeli következtetések helyességének felülvizsgálata azonban a Bp. és Bpn. szerint élő joga volt a Kúriának, úgy hogy e téren az újítás éppen a felek ama jogának csorbítása, hogy e tekintetben előterjesztést tehessenek. Tanulságos ennek az eléggé kusza elrendezésnek a további sorsa. Még élénk emlékezetben állnak azok a támadások és panaszok, amelyek e rendelet alapján kifejlődött birói gyakorlatot érték. Ezeknek hatása alatt készült el a gyorsított bűnvádi eljárásnak 1917-ik évi átdolgozott szövege, amely kifejezetten megadta a feleknek a semmisségi panasz jogát azon az alapon is, hogy a törvényszék ténymegállapítása iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt, sőt ez a semmisségi ok hivatalból veendő figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgált. Kimondta az új rendelet, hogy az iratellenességre alapított panasz esetében a feleknek előterjesztése kiterjedhet az egész tényállásra. Ami pedig a Kúria revizionális jogkörét illeti, e rendelet szerint a Kúria, ha a szóban levő semmisségi okokat észleli is, csupán megsemmisíthet, de — jóllehet az iratok alapján a tényállást helyesen megállapíthatná •— csakis abban az esetben helyesbítheti nyomban a tényállást, ha úgy találja, hogy a helyes tényállás alapján felmentendő a vádlott. Lényegében ugyanez a szerkezet ment át az 1920. évi uzsorabírósági eljárási rendeletbe. Nevezetesen ez is önálló semmisségi oknak nyilvánítja az iratellenességet, valamint a ténybeli következtetések helytelenségét. Az uzsorabírósági eljárásnak 1923. évi novellája, amelynek méltán adta a szerzője a villámgyorsított eljárás elnevezést, ismét eltörölte ugyan a feleknek azt a jogát, hogy a most emlíJogillam. XXV. évf. i—2. füz. 4